Ruby:

Egy szép nyári estén Magyarország három különböző pontján, három különböző leány ült a számítógépe előtt, ám egy és ugyanazt az oldalt látogatták éppen. Ez az oldal nem más volt, mint a www.tekergok-lily.gportal.hu, ahol mindannyian a chatet bámulták, és vígan várták egymás válaszait. Igazán jól elbeszélgettek, a témáik kifogyhatatlanok voltak, mindig volt miről beszélgetniük. Nem csak az internetről ismerték egymást, hanem egy iskolába is jártak, történetesen a Moxfortba. Ez egy boszorkány-, és varázslóképző szakiskola, ami Magyarországon van, lenn az Alföld tengersík vidékén. Sokban különbözik ez a hely az angliai Roxforttól, de nem kevés a hasonlóság sem.

Először is, mind a két iskola bentlakásos, és egy kastély ad helyet a tudás elsajátításához, és itt is házakba osztják a diákokat.

Ám, a magyar növendékek az iskolán kívül is varázsolhatnak, már a negyedik utáni nyáron letehetik a hoppanálási vizsgát, és mindössze három házba válogatják szét a csemetéket.

A lányok név szerint Zsani /Jess/, Dóri /Dóri/, és Rubi /Ruby/ voltak. Ötödévüket készültek eltölteni a Moxfortban, és néhány napja már szabadon közlekedhetnek a hopp-hálózatban.

Most éppen a másik nem volt terítéken, mint annyiszor az utóbbi időben. Nem voltak megelégedve a kéznél lévő készlettel, ugyanis a magyar fiúkészlet igencsak elfajult, udvariatlan, és persze ronda lett. Ennek a három boszorkány-palántának nem volt más vágya pasi téren, minthogy egy igazán jóképű, és érdekes fiúval találja szemben magát.

Újabb keletű mániájuk volt, hogy a Harry Potter könyvek egyik szereplőjével viccelődjék el a napot, és most is éppen ő alkotta a témát.

Dóri: Elmentem sétálni hátha szedek össze valami helyes srácot!!

Ruby: Aztán ha találsz egy fölös Siriust útközben, elhozhatod ám nekem!

Jess: Ez nem ér.. Miért nem mászkálnak szingli Siriusok az utcákon?

Ruby: Hát igen! Nekem is kellene egy! Ha láttok, akkor nekem is hozzatok!

Jess: Biztos csoportosan mászkálnak.. Csak az a baj, hogy sokan lecsapnának rájuk, és lehet, hogy nekünk már nem maradna…

Dóri: Á... Akkor is szerzünk egyet!

Ruby: Akkor is szerzünk Siriust! Igazad van!

Dóri: Szerzünk hát!

Ruby: Oké! Siriusvadászat indul! Kinek van egy csini lánykutyája? Vagy ki animágus?

Jess: Még nem sikerült teljesen megtanulnom az animágiát, de már majdnem.. Viszont előbb nem kéne Londonba utazni? Ott nagyobb eséllyel élnek Siriusok…

Dóri: Nekem kettő pulim van! De azok, Zsani drágám, nem tudnak magyarul!

Ruby: Irány London! Nekem van egy helyes németjuhászom, szóval 3 kutyával és egy félig animágussal sikerülhet a Siriusles!

Dóri: Indulhat!

Jess: *Minden vágya egy kutya, tehát most mérges a másik kettőre...*

Ruby: Neked is szerzünk egy szééép kutyust, ha mégse, akkor csak egy Sirius-kutyust!

Jess: Mikor indulunk? *Kezd pakolni*

Jess: Juhééé! Egy Sirius kutya... Aki hol a legjobb pasi, hol egy gyönyörű fekete kutya... hm… Jól hangzik!

Ruby: 10 perc múlva? Vagy legyen 15? De lehet, hogy csak holnapra tudnánk jegyet szerezni…

Jess: Jegy? Majd hoppanálunk, esetleg készítünk egy zsupszkulcsot..
bár… Igaz, ami igaz, még nem ismerem Londont, nem tudom hova kéne érkezni…

Dóri: Jó ötlet, remélem, megtaláljuk a mi Siriusunkat!

Ruby: Igaz... De a hopp-por a legjobb! Hogy erre eddig nem gondoltam! Csak bemondjuk: Sirius Black lakása! És ott vagyunk! Akkor aztán lesz Siriusunk!

Jess: Huh... Tényleg… Ez miért nem jutott eszembe? És szegény Sirius... Meglepődne... Mi lenne ha rányitnánk a hálószobában?

Ruby: Szerintem felébresztenénk…

Jess: Csak az a gond, hogy hárman vagyunk, és összevesznénk egy Siriuson…

Dóri: Majd klónozzuk!

Ennyit a lányok érdekfeszítő, ámde kissé morbid beszélgetési szokásairól… Hiába mondogattak ilyeneket, hiába áradoztak Siriusról, az ideálról, nem gondolták halálosan komolyan ezeket a sorokat. Persze igazán jól elszórakoztak, és ebbe a viccelődésbe nemsokára csatlakozott egy negyedik boszorkány, Bonnie is. Immár négyen tervezték a Siriusles kivitelezését, és együtt akarták feltérképezni Londont. Még azt is megemlítetté, hogy Dumbledore térképét kellene meglesni, akkor bizonyára megtalálhatnák Sirius Blacket, és a Tekergőket. Mindegyik lány úgy gondolta, hogy szép álmok ezek, de csak a mesében válhatnak valóra, hiszen ők itt vannak Magyarországon, a Roxfort pedig, talán nem is létezik.

Mivel a mai fiatalok egész nap a gép előtt ülnek, ők sem lehettek különbek, a már említett oldal chatjét írták tele, immár kibővülve hat főre.

És milyen meglepő, hogy éppen hat leendő ötödéves boszorkány tervezget Sirius megszerzéséről. Talán rossz hatással vannak rájuk a mugli írónő által írt Harry Potter könyvek, talán csak ilyen értelmi szinten vannak. A diagnózis nem megerősíthető, ugyanis valószínűleg mind a kettő reális. Sok mindenben különböztek, így például több száz kilométer választotta el őket, és az ízlésük sem egyezett mindenben, de voltak közös tulajdonságaik is.

Például, mindegyikük angol néven regisztrált ezen a web helyen, így formálódott ki a dupla-trió, Jess, Dorothy, Ruby, Bonnie, Suzy és Natalye. Igazából a Moxfort-béli házaik sem egyeztek teljesen, hiszen ha mind a hatan egy helyen lennének, akkor már réges-régen felrobbant volna az iskola, legalábbis mindenkit elmegyógyintézetbe kellett volna zárni.

Mindenesetre így, szünetben, az interneten keresztül senki idegeiben nem tudtak kárt tenni, talán csak a billentyűzet fáradt már ki kissé, miközben a hölgyek őrült tempóban püfölték a  gombokat.

A nyárnak több, mint a fele ilyen „unalmas” időtöltések közepette úszott tova, ám egy augusztusi estén ugyanabban a pillanatban, hat különböző helyen, hat leány sikolya visszhangzott az alkonyati csöndben.

- Ez…

- Nem…

- Lehet…

- Igaz…

- Angliába…

- Költözöm…

Igazából csak egy mondat volt, de a dupla-trió tagjai mind ugyanezt mondták, így, ha filmként vetítették volna le az eseményeket, akkor remekül összevághattuk volna a képkockákat, hiszen hat különböző ember szájából egy értelmes mondat állt volna össze.

Nem telt bele öt percbe, a lányok máris a számítógépek előtt ültek, és a monitort meg a gépházat csapkodták, hogy miért nem tölt be előbb...

Mikor aztán a technika is beadta a derekát, és betöltött a Windows, mindenki a böngészőt nyitotta meg elsőként, és már vakon gépelve írták be a címet. Ugyanabban a pillanatban léptek fel a chatre, és az üzenetet ugyanolyan gyorsan pötyögték be (kb. 270karakter/másodperc), és ugyanabban a szekundumban kattintottak az Elküld gombra…

Egy apró fáziskéséssel (a túlzsúfoltság miatt), de hat üzenet érkezett pontosan ekkor:

Augusztus 13. 20:01.

Angliába költözöm, a Roxfortba fogok járni (LÉTEZIK!), hiányozni fogtok!

Mikor még az Explorerre vártak, nem is sejtették, hogy együtt utaznak majd, és rengetek kaland kezdetének néznek elébe…