Ruby:

Két vörös hajú fiú sétált egy kihalt folyosón, és izgatottan sutyorogtak. Nem is csoda, hogy nem voltak teljesen nyugodtak, hiszen olyan dolgok történtek az előző éjszakán az iskolában, amik még a számukra sem voltak közömbösek, mint minden más, amit a tanárok mondanak nekik. Minden a pincében kezdődött, és Voldemort, azaz nekik csak Tudodki is benne volt a dologban, szóval eleve ijesztően indult a dolog. Ott volt természetesen az ilyen bulik elmaradhatatlan megmentője, Harry Potter is, aki magával vitte (egy darabon) az eminens Hermione Grangert. Ez még mind rendben volt a számukra, de az, hogy ott volt egy harmadik elsős is, az már abszurdnak számított. Nem értették, miért vitte Harry magával az ő öccsüket, Ront is, mikor ő nem volt se okos, se bátor (szerintük legalábbis).

Mindenesetre a két fiú, Fred és George Weasley büszkék voltak Ronra, azért, mert ott volt, és a hallottak szerint megnyert volna egy igazi sakkversenyt is. A legnagyobb dolog azonban az volt, ami az út végén várt az ifjú hősre, Harry Potterre. Ez az akadály nem más volt, mint maga Lord Voldemort, és „Mókus” professzor, ahogyan az ikrek nevezték őt.
- Még mindig nem tudom elhinni, hogy az a gyáva, félénk tanár cipelte magával Tudodkit mindenhová!
- Igazad van, Pitonról jobban el tudnám képzelni, hogy őt rejtegesse…
- Nem gondolod, hogy hálával tartozunk Harrynek, amiért megszabadított minket Tudodkitől?
- De igen, George, hogy neked mennyire igazad van!
- És mellesleg a tanárt se szerettük, szóval dupla dicséret jár érte!
- Hát igen, a mi hősünk két legyet ütött egy csapásra!

- De mi legyen az ajándék? – tette fel a kérdést George, mire mind a ketten gondolkodóba estek. Nem tudták elképzelni, hogy mi lehet az, ami méltó hozzájuk is, és ajándéknak lehetne nevezni. Találgatni kezdtek.
- Legyen Bűvös Bizsere?
- Nem, az nem jó, túl édes.
- Bogoly Berti?
- Nem, az túl egyszerű…
- Akkor Csoki béka?
- Nem, az olyan maradi!
- Akkor nem tudom, mondj te valamit! –háborgott George.

- Jó, akkor legyen egy körömdarab-leves álá Bolyhoska?
- Na ne! Elhányná magát! Mellesleg én nem fogom levágni a karmait annak a dögnek!
- Hányás?
- Fred!
- Hisztis Myrtle?
- Jó! – mondta váratlanul a fiú, és elindult a második emeleti lányvécé felé, és mikor belépett, rögtön meglátta a szemüveges kísértetet. – Szia Myrtle! Fred szeretne megkérni valamire!
- Igen? És mire? – érdeklődött a lány.
- Légy George felesége! – mondta ki gyorsan az első mondatot ami eszébe jutott, mire a leány sikítva fejest ugrott az egyik vécébe, ikertestvére pedig paprikavörös arcszínt öltött.

- Na, most mi legyen?
- Nem tudom…
- Fred! Látod azt, amit én?
- Ez lesz a tökéletes ajándék!

***

Néhány órával később, a gyengélkedőn az igazgató vidáman jelentette be a kis túlélőnek:
- Egy toalettülőke is érkezett a nevedre, felteszem Fred és George Weasley urak jóvoltából…