Ruby:

A sok elsős ismét a Teszlek Süveg előtt áll, mint minden évben. Idén két különösen vidám, és hasonló fiú áll legelöl. Ikrek, ezt a vak is láthatja, ha mégsem, akkor hallja…
McGalagony professzor szólongatni kezdte a diákokat, akik szépen sorjában rettegve kibotorkáltak, és leültek a négylábú székre, és a süveg beosztotta őket egy házba.
Sok unalmas név hangzott el a két fiú számára, míg nem…

- FRED WEASEY!
Ekkor az egyik vöröske kisietett a tanárnőhöz. Látszott rajta, hogy cseppet sem izgul, sőt, még élvezi is a helyzetet. Leült a székre, de olyan erővel, hogy az megreccsent.
Ekkor egy vékony hang szólalt meg a fejében: „Hmm… Nem tudok dönteni…”
„Nem tudsz? Segítek én!” – gondolta magában a fiú.
„Rendben, a Hollóhát az egyik ház, ahova illenél…”
Fred elsápadt.
„Ha ezt megtudja valaki, akkor az egész család rajtam fog nevetni! Ennél bármi jobb!”
„Valóban? Akkor mondom a másik lehetőséget: Mardekár!”
Ez már sok volt szegény gyereknek, szépen, elegánsan leájult a székről.
- Mi, a… - lepődött meg McGalagony professzor. Az alélt fiú fölé hajolt, majd magához térítette. Közben a Süveg így szólt:
- Na jó, legyen a GRIFFENDÉL!

- Mi? Én? – kérdezte kótyagosan a vörös.
- Maga, maga! De ugye jól van? Mi történt?
- Jól vagyok, csak megszédültem.
Azzal már szaladt is a biztonságot nyúltó asztalhoz. Eközben egy újabb érdekes név ütötte fel a fejét:

- GEORGE WEASLEY!
Ekkor a másik iker is kisietett a tanárnőhöz. Látszott rajta, hogy cseppet sem izgul, csak egy picit remeg, mert megrémítette testvére jelenete. Leült a székre, nem kisebb erővel, mint ikerbátyja, ennek következtében az egyik láb mozogni kezdett.
Ekkor egy vékony hang szólalt meg a fejében: „Hmm… Nem tudok dönteni…”
„Nem tudsz? Segítek én!” – gondolta magában a fiú.
„Rendben, a Hollóhát az egyik ház, ahova illenél…”
George rémülten nézett maga elé, de nem látott semmi mást, mint a süveg oldalát.
„Ennél bármi jobb! Eszem ágában sincs okosnak lenni!”
„De már okos vagy! Mindegy, a másik lehetőség a Mardekár!”
„MI?! Ez nem történhet velem! Fred is a Griffendélbe került!” – aggódott a fiú.
„Megtehetem! De legyen, menj csak a…”
- GRIFFENDÉLBE!

Nagy tapsvihar fogadta az újabb griffendéles diákot, aki mérgesen felállt, és belerúgott egyet a székbe. Ennek kitört az egyik lába, azóta is billeg, és csak három lábon áll.
A tanárnő rögtön büntetőmunkát ígért a rongálásért, de ezt a Weasley fiú már nem is hallotta.
Este mind a ketten forgolódtak az ágyukban. Nyomasztotta őket valami. A baj egyrészt az volt, hogy nem a helyükön vannak, pontosabban, hogy nem ez a helyük. A másik pedig az volt, hogy egyikük sem merte elmondani a másiknak.
Mind a ketten megfogadták, hogy soha, senkinek nem fogják elmondani amit a süveg mondott nekik. Na persze, ez a fogadalom is csak 10 percig tartott, amikor is mind a ketten felpattantak, és a másik képébe vágták az egészet.
Ettől megkönnyebbültek, és nem sokára mély álomba merültek…

***

Eközben a Teszlek Süveg büszkén mesélt az igazgatónak:
- Sikerült átvágnom azt a két griffendélest! Amíg élnek, nem jönnek rá!
- Igen, de egy új székünk ráment!