Ruby:

Már mindenki nagyon várta a végeredményt, de Mr Lightning nem szólt semmit, csak a társaságot kémlelte. Legalább tizenöt vagy húsz felnőtt volt az irodában, és mindenkivel volt egy vagy két gyerek. Furcsamód, minden apróság csendben állt és várta a fejleményeket.

- Nos - szólalt meg a főnök –, mint azt mindenki észrevette, ez a nap eltelt. És van három jó hírem a számotokra. Egy: a Minisztérium bejelentette, hogy most már nem csak a nyolc év feletti, vagy előképzős növendék gyerekek olvashatnak, írhatnak hivatalosan! Így, minden gyermek, aki otthon tanult olvasni, bevallhatja tudományát! Buta szabály volt és csak annyi volt az értelme, hogy pénzt csikarhassanak ki a szülőkből… Kettő: már tudom, hogy ki kapja majd az előléptetést! De nem mondom meg!... És három: csak vicceltem az utolsóval kapcsolatban! Nem is lenne értelme a mai napnak, ha nem mondanám el, hogy ki a szerencsés előléptetett…

Minden szem kíváncsian szegeződött a férfira, aki ennek következtében elmosolyodott.

- Először is, mindenkinek gratulálok, mert nagyszerű gyerekekkel áldott meg titeket az ég. Le kell szögeznem, hogy mindenkinek szüksége volna erre a fizetésemelésre… Jól van, nem táncolok többet az idegeiteken! Az előléptetés birtokosa nem más, mint ARTHUR WEASLEY! Gratulálok! Nos, mindenkinek további jó estét, Arthur, te pedig maradj itt, meg kell beszélnünk a részleteket!

Mr Lightning kedvesen mosolygott és mindenkitől elbúcsúzott. Az ikrek nem értették, mi ez az egész… Rájuk érkezett a legtöbb panasz, hogy lehet, hogy mégis az ő apjuk kapta a kitüntetést? Minden más gyerek olyan jól nevelt és okos volt…

Nem értették, miért van ez, de sejtették, hogy ettől még nem lesz elfeledve a mai teljesítményük… Tovább nem gondolkodhattak, mert az utolsó családocska is elment már (Kennie és édesapja). Ekkor Matt még mindig mosolyogva nekikezdett:

- Gratulálok Arthur! Mostantól nem csak a fizetésed lesz több, de egy nagyobb irodát is kapsz majd! Igaz, ezen felül egy kicsit több munkád is lesz, de…

- Matt, mondd: miért?

- Tessék?

- Miért engem léptettél elő? Láttad az Esti Prófétát, nem? Láttad, hogy mit alkottak a fiaim, és biztosan kaptál legalább egy tucat panaszlevelet miattuk…

- Igen, igen… Láttam az újságot és a panaszlevelek is megvannak. De nem egy tucat, hanem pontosan hetvenkét darab. Én magam számoltam! – mondta a fekete hajú varázsló.

- És olvastad is őket?

- Persze! Nekem nem volt tilos az olvasás, mint a nyolc év alatti gyerekeknek… De most komolyan, még jó, hogy végre eltörölték ezt a buta szabályt! A lányom már öt éves kora óta olvas, de a társaság előtt mindenkinek azt kell mondanunk, hogy nem tud még… Á, badarság!

- Igen, szerintem is az, de…

- Kinek van pénze megfizetni azt a drága elit előkészítőt?! Nem lesz elég a Roxfort?! Jó, én tudnám finanszírozni a gyerekeimnek, de már csak elvből sem teszem…

- Igen, igazad van. Figyelj, én nagyon örülök ennek a fizetésemelésnek, de… Azt hiszem, nem érdemlem meg. A fiaim a mai napon minden létező szabályt megszegtek…

- Ez nem igaz! Nem öltek meg senkit!

- Ó, hogy az a... Vedd már elő a józan eszedet! – csapott a fejére Mr Weasley. – Mindenkinek jó gyerekei vannak, senki nem rendetlenkedett, csak az enyémek! És erre te engem választasz!

- Igen, de megvan rá az okom – mosolygott Mr Lightning rendíthetetlenül.

- Mi? – kérdezték az ikrek egyszerre, mire a férfi elnevette magát.

- Nem azt mondtam, hogy az kap előléptetést, akinek a legjobban nevelt gyerekei vannak, csak azt, hogy a gyerekek is számítanak majd… Erre mindenki behozta a gyerekét és ráadta a „legjobb gyerek jelmezét”, így rengeteg unalmas, tudálékos törpe jelent meg ma… Ellenben a te fiaid nem tudtak mások lenni, mint akik valójában. Az fogott meg bennük, hogy élettel telik, vidámak és persze jó a humoruk is…

- De ezt honnan tetszik venni? – kérdezte George illedelmesen.

- Van egy remek besúgóm… - mosolyodott el még az eddiginél is szélesebben.

- Kicsoda? – kérdezte a fiú.

Válasz helyett azonban motoszkálást hallottak az asztal mellől. Nem sokára előbukkant egy bozontos, fekete hajkorona és egy vigyorgó arc. A fiúk akkorát néztek, hogy a szemük egy galleon méretével vetekedett.

- RUBY!

- Mindenek felett bízom a lányomban, tehát ha ő azt mondja, hogy a Weasley család fejét léptessem elő, akkor ezt fogom tenni. Ezt mondta, tehát ezt tettem. Azt hiszem, ideje lesz megbeszélnünk az új hatáskörödet, Arthur…

A gyerekek ekkor elindultak, hogy keressek maguknak egy helyet, ahol nyugodtan beszélgethetnek. Mivel a Minisztérium ezen része már kihalt volt, bevehették magukat az első irodába és leültek egymással szemben.

- Ő az apád? – kérdezte George.

- Igen.

- Tök jó fejnek tűnik!

- Azért, mert tényleg az! – vigyorgott a lány.

- Miért mondtad neki, hogy apát léptesse elő? – nézett rá Fred.

- Azért, mert mondtátok, hogy mennyire nehezen éltek meg és, hogy milyen sokan vagytok. Mellesleg, apa azt mondta, hogy figyeljem a többieket, és mondjam meg neki, hogy ki adja önmagát. Ti ilyenek vagytok, tökéletesek!

- Mi és a tökéletesség? Hú, ez ijesztő! – nézett furcsán az egyik.

- Igen, mert nem az a tökéletes, aki mindent tud és viselkedik a társaságban, hanem az, aki nem vesz álarcot, ha fontos dolgokról van szó!

- Öööö… Köszi… - szólt Fred és kissé elvörösödött. Soha nem volt még példa rá, hogy egy lány megdicsérte volna valamelyiküket. Mindenki csak a fejét szokta csóválni, amikor valami rosszat csinálnak, és most itt volt valaki, akinek egyenesen tetszettek ezek a csínyek.

- Mondd csak, mikor is leszel elsős a Roxfortban? – kérdezte a másik iker.

- Négy év múlva… És ti?

- Mi is! – vágták rá nagy örömmel a fiúk. – Kennie is velünk egyidős?

- Nem, ő egy évvel felettünk járna, de nem ide jön suliba, mondtam már!

***

Sok mindenről beszélgettek még, és egyre jobban összebarátkoztak. Mikor aztán indulniuk kellett, megígérték egymásnak, hogy majd írnak… Hála a törvény eltörlésének…

Már éppen a kandalló előtt álltak, mikor Fred megszólalt:

- George, azt hiszem, ez a mai nap életem egyik legszebb napja!

- Egyet értek veled. És tudod mit üzennék ennek a kócerájnak, arra az esetre, ha visszajönnénk?

- Sejtem, de azért világosíts fel!

- Reszkess, Minisztérium!