|
4. fejezet - Isten, ments meg Ali Basírtól!
Ruby 2009.01.27. 17:39
Utolsó fejezet, többet nem zaklatlak vele titeket! ^^ George Weasley ismételten a konyhában üldögélt családja társaságában. Egy kávét szürcsölgetett és azon tanakodtak a két Freddel, hogy mi lenne a teendő akkor, ha vendégüket, Ali Basírt is el kellene vinniük a másnapi esküvőre.
- George, könyörgöm! Ezt a hapsit nem hozhatod el! – próbálkozott az idősebb Fred. – A menyasszonyom nem bírna ki még egy ilyen találkozást…
- Csak az orra tört be – morogta a kicsi Fred. – Nekem is betört már az orrom…
- Csend legyen! – szólt rájuk George, aki nagyban gondolkodott valami leleményes ötleten. Átkozta magát, amiért nem vetette papírra az összes gyerekkori csínyét és tervét, ugyanis szentül hitte, hogy azok között biztosan találna valami használhatót.
- Nem lehetne hamarabb hazaküldeni? – vetette fel Angelina, akinek szintén terhére volt már a folyton-folyvást válogató, üzletelő Ali. Mr. Basír ugyanis titkos levelezéseket folytatott valakivel, de azt nem volt hajlandó elárulni, hogy kivel. Mindig csak annyit mondott: üzlet.
- Nem, sajnos csak vasárnap telik le a szabadsága… - csóválta meg a fejét George.
- Akkor kérjünk meg valakit, hogy vigyázzon rá! – ajánlotta Angelina.
- Ne nézzetek rám! – hárította el a kíváncsi pillantásokat a kis Fred. – James és én koszorúsfiúk vagyunk…
- Akkor jön, és kész! – csapott az asztalra George, majd testvérére nézve nyugtatásképp megígérte, hogy majd vigyáz az öregre.
- Mintha olyan könnyű lenne egy elmebetegre vigyázni! – háborgott a férfi, majd elbúcsúzott a többiektől.
***
„Nem igaz! Még mindig nem kaptam meg az engedélyt! Pedig vészesen fogy az időm… Már csak néhány órám van hátra, aztán jobb levegők felé repülök. Addigra el kell intéznem minden üzleti ügyemet, különben csak káoszt hagyok magam után… Nem akarom váratni a kedves hölgyet sem, még a végén meggondolná magát és nem jönne velem. Azt hiszem, jól tettem, hogy megkértem a kezét, hiszen az én koromban már nem nagyon lehet halasztgatni a dolgot.
Jé, itt is van az én kedvesem baglya! Nézzük csak, mit ír… Nem, nem! Csak nézzem csak, hiszen nem vagyok skizofrén! Mert ha az lennék… Ezt azt hiszem, már egyszer megbeszéltem magammal, szóval most hanyagolom a témát, inkább a levelet olvasom el…
Drága Alim!
Összecsomagoltam, készen állok az indulásra! Mikor találkozzunk? Üzend meg a baglyommal, hogy hol és mikor legyek ott! Addig is szeretlek!
Puszil: A te szerelmes jegyesed
Gyorsan oda kell írnom, hogy délben az Abszol úton. Szerencse, hogy ezek a maflák végre emberlakta területre visznek, nem az állatok közé! Tegnapelőtt valami Állatveteménybe vittek, ami tulajdonképpen az állatok börtöne. Csak a dementornyokat nem láttam, azon kívül meg volt minden: rácsok, táblák, állatok és etetők. Azt viszont nem értem, miért kellett megnéznem ezeket az elvetemült bűnözőket. Még jó, hogy nem támadtak meg! Ki tudja, miért vannak rács mögött… Szerencse, hogy az Aszkába* nem vittek el, az már sok lett volna…
Tegnap pedig valami Boldogligetbe mentünk, ami szintén időpocsékolás volt. Kit érdekel az, hogy melyik ember hogyan hányja le a többit? Ez nekik öröm? Én nem szívesen másztam fel arra körbe-körbe repülő körlingára, de még mindig az tűnt a legjámborabbnak…
Nem is tudtam sokat szervezkedni. Pedig mennyire szerettem volna legálisan engedélyt szerezni a szőnyegek forgalomba helyezésére! Így viszont kénytelen vagyok én magam előállítani a hamis okmányt. Egyébként meg mindegy… Úgyse veszi észre senki, hogy nem eredeti! Én remek vagyok az ilyenekben, hiszen lényegileg a szőnyegeket is hamisítom. Csak az első az eredeti, a többit már arról mintázom…
Na, aszongya!
Engedélyezési Nyiratkozat
Kedvezményezett: Ali Basír, terjesztő
Engedélyezett portéka: 2.000.000 – azaz kétmillió darab varázsszőnyeg
Én Kingspray miniszter engedélyezem, hogy eme nemes kelme (melyet egy nemes elme emelt fel, neve fentebb leledzett) kedves engedelmetekkel veletek mehessen merre menekedtek, s legyenek ezek engedelmes elegyek nektek. Befejeztem. Kingspray
Ez így tökéletes! Már csak el kell vinnem annak a kereskedőnek, de előtte le kell ráznom a felügyeletemet… Remélem, hogy megint csak a dinka gyerekek lesznek mellém rendelve.”
***
„Ez nagyszerű! Egyedül a kis tökfilkóval kell megbirkóznom! Veszek neki még egy seprűt, aztán uzsgyi!
- Kedves kisfiam, kérsz valamit?
- Mire gondol, Ali bá’?
- Mondjuk egy új seprűre?
- Azt már vett nekem az Ali bá’!
- Akkor valami édességet?
- Annak örülnék!
- Nesze, itt van száz galleon, menjél és egyél valamit! A visszajárót megtarthatod!
- Fú, köszönöm, Ali bá’!
Ezt is könnyen le lehet kenyerezni egy kis apróval… No, merre is volt az a bolt? Sietnem kell, mert a leendő nejem fél óra múlva ott lesz a találkahelyen! Ez az! Gyorsan be kell szaladnom, hogy elintézzem az üzletet…
- Jó napot! – köszöntem, mire az eladó hanyatt vágta magát. Nem számított rám, látom én!
- Jó napot! Megvan az engedély?
- Meg! Nesze! – nyomtam az orra alá a papírt.
- Kétmillió? Annyit én nem kértem!
- Akkor majd más gazdagszik meg! – húztam el az orra elől a papírt.
- Ne! Kérem! Kell a kétmillió!
- Akkor ide a pénzt! – És ideadta. Gazdag kereskedő, nem mondom! Odaadtam neki a raktár kulcsait, meg a búcsúlevelemet, melyet kértem, hogy juttasson nyilvánosságra…
- Tizenkettőt üt az óra, itt a szívem csücske harangszóra! – köszöntöttem a kedvesemet tréfásan. Ő csak gyorsan körülnézett, majd a fülembe súgta, hogy itt az idő, megy a szőnyegünk. Ment is. Velünk együtt. De még egy kis búcsúajándékot hagytam mindenkinek, aki kedves volt hozzám! Dzsórdzs Vírslí és családja ezentúl gumiházban fog élni, ugyanis megspóroltam nekik a kórházi kezelést, a Fred nagypapa pedig egy családfát, hogy számon tudja tartani, melyik gyereke honnan van… Kingspray egy öntapadós szultánkalapot kap, melyet nem kell majd levennie, Szultánka egy gumibotot, az a Rubinusz Gárgyid egy bunkósbotot (ami addig veri, míg teljesen józan nem lesz), Harry Potter pedig egy pelenkát zsebelhet be tőlem. Mikor ezt elmondtam az én kedvesemnek csak ennyit mondott:
- Olyan figyelmes vagy, Alikám!”
***
Másnap reggel George Weasley fáradtan ült le az Odu reggeliző asztala mellé, majd magához vette a Reggeli Próféta aznapi számát. Miután elolvasta a címlapot szemei elkerekedtek.
- Figyeljetek! Mindennek itt van a megoldása!
A család többi tagja táskás szemekkel meredt George-ra, aki olvasni kezdte a vezércikket.
Megszökött Ali Basír, de a csapás még tart Londonban
Tegnap megszökött Ali Basír, a Minisztérium vendége, aki hatalmas káoszt hagyott maga után. Az említett bizonyára már súlyos elmebajban szenvedett, de az illetékesek ezt sajnálatos módon nem észlelték. Megtaláltuk az idős férfi búcsúlevelét, mely egy bizonyos Dzsórdzs Vírslínek szól. Ebből következik az alábbi részlet:
„…Ezért hát, kedves vendéglátóm, el kell hagynom Londont. Kérem, ne aggódjanak értem, jól megértem leendő feleségemet és megnyugtatom, boldogok leszünk!
Ali Basír
P.S: Remélem, hogy tetszenek az ajándékok!
P.S.2: Vegyenek egy repülőszőnyeget, szuperül szuperál!”
Mint kiderült, Ali Basír két, azaz kétmillió repülőszőnyeget dobott piacra Londonban, melyek ugyan csak egy napig voltak forgalomban, mégis rengetegen vásárolták. A muglik tömegesen látják meg a repkedő varázslókat és boszorkányokat, így rengeteg munkába kerül, hogy módosítsuk az emlékezetüket…
- Tehát hiába kerestük egész éjjel! – csóválta meg a fejét az idősebb Fred.
- Már csak arra lennék kíváncsi, hogy ki szökött el vele… - sóhajtott egyet George.
- Apa, azt hiszem, én már tudom – nyújtotta át apjának Fred az újságot két lappal hátrébb.
Köztiszteletben álló idős hölgy tűnt el tegnap délben. A szomszédok szerint már néhány hete nem volt teljesen tiszta az elméje, ezért nem sok esélyt látunk visszatérésére. Az egész ország részvétet nyilvánít Minerva McGalagony eltűnése miatt…
Ezek után a londoni mágusok himnuszában külön versszakot szenteltek Ali Basírnak, akitől még kilenc generáció rettegett, és akivel minden nagyszülő rémisztgette unokáját.
A nagy londoni csapás tízedik évfordulójának alkalmából mindenki vigyázzállásban énekelte:
Isten, ments meg Ali Basírtól!
Ki retteg a fasírttól!
Többé ne idézz katasztrófát Londonban,
Inkább zárd őt elmeotthonba!
*Azkaban akar az lenni, csak szegény nem tudja.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
