Ruby:

- James, nem kéne nekünk egy motor? – kérdezte vigyorogva barátját a tizennyolc éves Sirius Black.

- Minek az? – kérdezte értetlenül a szintén tizennyolc éves James Potter.

- Mert tök jó lenne egy olyan…

Erre James felmutatta a bal kezét, melynek negyedik ujján egy arany karikagyűrű volt. Sirius rögtön tudta, hogy mit jelent ez.

- És erről miért kell neki is tudni? – tudakolta fáradt fejjel a másik.

- Igaz. Ha veszünk egyet, akkor nincs semmi vész.

- De én nem venni akarok – vigyorgott ismételten pajkosan Sirius.

- Hanem? – meresztett rá nagy szemeket barátja.

- Nézz csak oda! – fordította barátja fejét a megfelelő irányba.

Egy utcán álltak éppen, velük szemben pedig három mugli rendőr járőrözött. Az egyik mellett pedig <i>éppen</i> egy motor tanyázott. Két biztos úr autóval volt, és a harmadiké volt a kétkerekű jármű. Siriusnak pedig igencsak megtetszett a közlekedési eszköz és mindenáron meg akarta szerezni magának, azonban ez másképp nem volt lehetséges, csak, ha:

- Ellopjuk? – jelent meg James arcán is a pajkos vigyor.

- Naná! – helyesel Sirius, és már indult is a motor felé.

- Hé, várj már Tapi! –rántotta vissza a karjánál fogva James a másikat.

- Mi van? – kérdezte türelmetlenül, mert már úgy rápattant volna a járgányra.

- Ezek rendőrök.

- Ja, és? – még mindig nem látta meg a dolog veszélyét Sirius.

- Elkaphatnak. És sittre vághatnak – homályosította föl barátját James.

- Jaj, ne már, Ágas! Lily teljesen kifordított magadból, ezzel az elővigyázatosságával! Régen nem ilyen voltál… Már nem is akarod ellopni velem? – biggyesztette le ajkait kisfiúsan Sirius.

- Dehogynem akarom! Mindössze arra próbálok rávilágítani, hogy kéne egy terv…

- Jól van, nagyokos, akkor majd te kitalálod! – mondta a másik, aki még mindig nem törődött bele, hogy várnia kell a motorral…

- Oké. Akkor mondjuk, én lefoglalom valamivel a zsernyákokat, te meg addig szépen megfújod a mocit…

- De mi lesz veled?

- Gyorsan felpattanok mögéd – jelentette ki nemes egyszerűséggel James, majd rákacsintott a barátjára. Sirius eszelősen vigyorogni kezdett, és nagyon örült, hogy végre lábai közé kaphatja a motort.

- Akkor akár indulhatsz is, Ágas – biztatta barátját az ifjú, miközben tolni kezdte a rendőrök felé.

- Jól van, na! – nevetett barátja türelmetlenségén, és elindult magától is a rendőrök fölé. Végül is, ez egy tök jó buli, és végre újra él, mint anno a Roxfortban, amikor mindennaposak voltak a balhéik, és elemében érezte magát.

- Khm… biztos urak! – ment oda a három rendőrhöz.

- Mi van, kisfiam? – kérdezte tőle az egyik röhögve. Jamesnek elsötétült az arca, amiért a zsaru „kisfiamnak” nevezte. Kikéri magának, ő már majdnem két éve felnőtt! Azonban mégis nyugalmat erőltetett magára az akció érdekében.

- Ellopták a… pénztárcámat.

- Ki, hol és mikor? – kérdezte szemforgatva egy másik. Most már elérte azt, hogy mind a három rendőr rá figyeljen. Így Sirius nyugodtan megfújhatta a motort. De még egy kicsit magán kellett tartania a figyelmüket…

- Hááát… egy férfi. Magas, szőke, szürke szemű… -BRUMM…BRUMM- két utcával lejjebb, két órája… - BRUUUUUUUUUUUUUM… Sirius  elszáguldott. Eljött James ideje is…

James futott a motor  után, ami össze-vissza kacsázott az út szélességében, gyakorlatlan vezetője miatt. Egy ügyes pillanatban felugrott a motorra. Sirius röhögött, ő csakugyan, majd hátra fordult, és beintett a rendőröknek, akik először üvöltöztek, aztán mindhárman autóba pattantak, és hangos szirénaszóval utánuk iramodtak. Azonban nem sok mindent tudtak tenni: a kezdő sofőr hamarosan belejött a dolgába, és egyre gyorsabban száguldott, egyre egyenesebben, és továbbra is nevetett a féleszű zsarukon, utasával egyetemben. Sirius mégis félt egy kissé.

Egyre gyorsabban és gyorsabban ment, a rendőrautó is begyorsított, és hosszú utcákon át üldözte őket. Sirius ránézett a kijelzőre: az üzemanyag szinte kifogyott! Úgy saccolta,már csak három, maximum öt perce van hátra a motornak a leállásig. Mi lesz velük? Ha tényleg elkapják, és bezárják őket?

De nem! Olyan nincs! Még hogy Sirius Black és James Potter ne ússzon meg egy balhét! De mégis… túl kevés az idő, mugli rendőrök vannak a nyomukban, mit tegyenek most?

- James, egy perc múlva ki fogy az üzemanyag! Mit tegyünk most? – üvöltötte bele a menetszélbe a kissé kétségbe esett sofőr.

- Hogy mi van? Szent Merlin, ha elkapnak! – sápítozott önmagához hűtlenül a másik.

- Mit csináljunk, inkább azt találd ki basszus, a rinyálás helyett! – kiabált vele Sirius.

- Hoppanáljunk a kertedbe! – bökte ki az egyetlen értelmes megoldást James.

Alig mondta ki, behunyták a szemüket, és már kezdődött a jól ismert folyamat: mintha egy szűk gumicsövön húzták volna át őket. De mikor kinyitották a szemüket, nem voltak a sarkukban a rendőrök, hanem Sirius kertjében állomásoztak.
- Fú, ez meleg volt! – szusszant Sirius.

- Az hát! – helyeselt James. – De te nem félsz, hogy esetleg körözni fognak minket? Velem szemtől szembe is találkoztak…

- Ja! Csakis! Képzeld már el! Visszamennek a kapitányságra, és azt mondják: „Főnök úr, valaki ellopta a szolgálati motorunkat, és volt vele egy magas, fekete hajú, barna szemű egyén. Üldözőbe vettük őket, de a nyílt, egyenes utcán hirtelen köddé váltak…”. Szerinted nem néznék őket hülyének? – kérdezte Sirius röhögve. Erre James is hahotában tört ki, és felvidulva újabb tekergős csínyükön, elkezdték átmaszkírozni a motort, hogy azért mégis…