Ruby:

Három gyerek ült a konyhában: egy tizenhárom év körüli fiú, akinek össze-vissza állt a haja, ami kissé hosszabb volt a kelleténél… és két kicsi gyerek.

- Melegem van! – hisztizett Ron, nem is ok nélkül. A hőmérő harminchat és fél fokot jósolt délre, de már ekkor meleg volt. A Weasley család összes gyereke odahaza tartózkodott, míg a szülők (kivételesen) nem voltak házon belül. Ugyanis a házaspár elutazott egy hétvégére, hogy kipihenhesse hét fárasztó leszármazottját. Így aztán a ház urává előlépett Billre hárult az a nemes feladat, hogy pesztrálja öt öccsét és egy szem húgát.

- Éjes vadok! – kiabált Ginny, aki már négy órája nem evett semmit.

- Jól van, gyere, csinálok neked egy szendvicset… Csak használhatnám a pálcámat! Ron! Te meg fejezd be a hisztériát és fulladj meg! Azaz… Menj be a medencébe!

- Nincs is medence! – bőgött a legkisebb fiúcska. – Melegem van!

Mielőtt a „családfő” akármit mondhatott vagy tehetett volna, berobogott a helyiségbe két vörös tojás. Akarom mondani: két vörös hajú gyerek, akik olyanok voltak, mint két tojás… Nem sokkal utánuk megérkezett egy harmadik, idősebb, szemüveges fiú is, aki hasonló színű hajat tudhatott magáénak. Elkezdtek kergetőzni az asztal körül, majd néhány perc múltán az idősebb rávetette magát a két kisebbre; a trió verekedni kezdett.

- Elég! Halljátok? Fiúk, elég legyen már! – De Bill szavainak semmi hatása nem volt. – PERCYFREDGEORGE! Így… Most akkor valaki mondja el, min kaptatok hajba!

- Mi az, hogy hajbakapás? – kérdezték az ikrek.

- Heh… Még ezt se tudjátok! – igazította meg Percy félrecsúszott pápaszemét. – Az a két csimpánz elvette a naplómat!

- Csimpánz…

- Kit neveztél te…

- CSIMPÁNZNAK?!

A fiúk szójátéka nagyon kifinomult volt. Mindent el tudtak mondani úgy, hogy nem ütköztek össze egyszer sem. Ismét vitatkozni kezdtek, a szemüveges pedig követelte vissza a naplóját.

- Elég legyen! Fred, ide azzal a naplóval! Így… Percy, húzz fel a szobádba és ki se gyere ebédig! Ti ketten…

- MELEGEM VAN! – visított Ron.

- VIGYÉTEK INNEN EZT A GYEREKET! – kelt ki magából Bill, mire az ikrek szokatlan módon megszeppentek és kiterelték öccsüket.

A nagy kiabálásra befutott Charlie is és mosolyogva leült bátyja mellé.

- Mi a gond?

- Áh… Ezek a törpék kiborítanak!

- Erről jut eszembe… Ginny hol van? – nézett körül a fiatalabbik fiú.

- Egy perccel ezelőtt még itt volt! GINNY!

- Nyugi, nem juthatott messzire, segítek megkeresni!

Ez nem volt nehéz, hiszen a kislány a szemetesládába fúrta bele magát. Viszont onnét kiszedni… Az már más tészta volt. Tíz perc múlva Bill diadalmasan előhalászta húgát, majd miután letisztogatta őt és átadta Charlie-nak, lerogyott egy székre.

- Ha most Cassandra látna!

- Akkor nem lennél az esete, mi? – vigyorgott a másik.

- Nem, dehogyis, nem erről van szó! Csak… Nézd meg, gyerekek után szaladgálok és…

Nem fogytathatta, mert egy bagoly reppent be és egy levelet pottyantott a legidősebb Weasley fiú ölébe. Miután elolvasta, a fejét a tenyerébe rejtve csak ennyit mondott:

- Ezt nem hiszem el…

- Mi az?

A fiú nem felelt, inkább átnyújtotta a levelet az öccsének.

Kedves Billy!

Megtudtam, hogy ma nem lesznek otthon a szüleid és arra gondoltam, hogy meglátogatlak… Szóval, fél tizenkettőre ott leszek! Remélem örülsz nekem, drágám!

Csókol:

Cassandra

Ahogy elolvasta a levelet, Charlie megcsóválta a fejét és az órára tekintett, amiről megtudta, hogy az ikrek rosszban sántikálnak… Nem mintha nem ezen a feliraton állna a mutatójuk egyfolytában, de azért mégis látta… Szóval, a pontos időt nem tudta meg, így akármikor betoppanhatott Bill barátnője.

- Most mit tegyek? – kérdezte az érintett kétségbeesve.

- Mondd meg neki, hogy az időpont nem alkalmas…

- De akkor még a végén kidob!

- Akkor vállald fel a családodat! – azzal kiment a konyhából, kezében Ginnyvel.

Fél óra múlva meg is jelent egy szintén tizenhárom év körüli, fekete hajú, barna szemű lány a család kandallójában.

- Cassandra!

- Szervusz, édesem! – kacérkodott az újonnan érkezett és egy puszit adott barátja szájára…

*****

Mindezek közben, az ikrek szobájában három gyerek próbálta elfoglalni magát valamivel, de nem igazán jött nekik össze.

- Kviddicsezzünk!

- Nem jó, túl meleg van…

- Idegeljük Percyt!

- Nem jó, Bill harapós kedvében van…

- Írjunk Útmutatót!

- Az mi? – nézett az ikrekre Ron.

- Nem jó, nincs miről és Ronra nem tartozik…

- Éhes vagyok! – mondta a kicsi.

- Menjünk, és nézzük meg, hogy halad az ebéd! – javasolta George.

A lépcsőfordulóban összefutottak egy hosszú, vörös hajú ruhakupaccal, és fel is döntötték, mire az sírni kezdett, nem hangosan, csak szolidan.

- Sss! Ginny, semmi baj! – emelte fel nagy nehezen Fred a kishúgát.

- Gyere, Ginny, megnézzük, kapunk-e valami ehetőt…

Így már négyen baktattak az étkező irányába. Megérkeztek. Megálltak. Benyitottak. Nagyot néztek… Bill éppen egy vad idegen – számukra az volt – lány szájára tapasztotta a sajátját és vadul ölelkezett vele. Ezt még a hat éves ikrek se értették, nem hogy a két kicsi…

Ginny úgy megijedt, hogy sírva fakadt, Ron pedig felszaladt, hogy segítséget hívjon.

Mikor a fiú észrevette, hogy társaságuk van, felfüggesztette addigi tevékenységét és odaszaladt a rémült kislányhoz.

- Mi a baj, Ginny? – kérdezte, de a lány inkább elhúzódott és Fredhez bújt.

- Megijesztetted – jelentette ki George és szúrós pillantást vetett az értetlen Cassandrára.

- De Billy! Ezek meg hogy kerülnek ide?!

- Csak a szüleim utaztak el, a tesóim itt maradtak…

- Ezt nem mondod komolyan?! Mi lesz így… kettőnkkel?

- Nem fognak zavarni!... Igaz? – nézett öccseire, akik azonban nem tudták hova tenni a dolgot. Szerencsére befutott Ron, és nyomában Charlie is, aki kitessékelte a kicsiket.

- Ki ez a lány? – kérdezte George, miközben húgát próbálta vigasztalni.

- Ő Cassandra, Bill barátnője – felelt a fiú és felvette Ginnyt.

- De miért adtak puszit egymás nyelvére?

- És miért ölelték meg egymást?

- Mi se ölelgetjük a barátainkat! – mondták az ikrek immár egyszerre.

- Cassandra… ő nem olyan barátnő… Szerelmesek…

- Az micsoda? – kérdezte Ron.

- Hát, olyan, amikor… Van egy fiú és egy lány, akik szeretik egymást. Mint apa és anya. És ezt a szeretetet úgy hívják, hogy szerelem.

- És az mire jó? – kíváncsiskodott Fred.

- A szerelemből lesznek a gyerekek. Na, kész, ennyi!... Mi van? Most miért néztek így rám?

- Ezek szerint, most…

- Billnek lesz egy…

- Gyereke? – nézett George nagy szemekkel kedvenc bátyjára.

- Nem, dehogy! Majd egyszer, talán, ha mindig szeretni fogja Cassandrát… De ne törődjetek velük, ez nem a ti dolgotok!

A gyerekek megvárták, míg hallótávolságon kívül tudhatták Charlie-t és Fred, mint vezető, így szólt a többiekhez:

- Valamit tennünk kell! Ez a Cassandra nem jó Billnek. Hisztis! Csak szívességet teszünk a bátyánknak, örülni fog neki!

- Egyet értek! – helyeselt ikertestvére.

- Én is!

- Én is, csúnya néni! – mondta Ginny.

- Szóval, a terv a következő…

*****

A két fiatal eközben elkészítette az ebédet. Pontosabban Bill főzött, barátnője pedig fennhangon sorolta ellenszenve okait, amit a négy gyerek iránt érzett.

- …és még csak nem is kopogtak!

- Értem… EBÉD! – váltott témát a fiú. Erre mindenki betódult a konyhába és körülülte az asztalt.

- Ne már, hogy ő is velünk eszik! – mondta „véletlenül” George egy kicsit hangosabban.

- Hé! Hallgass! – szólt rá Charlie.

Mikor már mindenki befejezte az evést, Bill nekilátott elpakolni a tányérokat, mikor…

- Na, ne már! – mondta Ron.

- Bill, hogy lehet, hogy te vagy az apuka és mégis te pakolsz?! – csodálkozott az egyik iker.

- Igen, az anyuka kell, hogy elmosogasson! – egészítette ki a másik.

- Csúnya anyuka! – szállt be Ginny is.

- Remélem, ha gyereke lesz az anyukának, hogy jön a Tudodkibácsi és felrobbantja!

- Igazad van, öcsi! Mint…

- …mint Harry Potter szüleit!

- Csúnya anyuka!

- Micsoda pofátlan alak! – akadt ki az „anyuka”.

- Gyertek csak! – terelte Charlie a gyerekeket az emeletre. – Ti teljesen meg vagytok húzatva?! Mit csináltok?!

- Csak vicceltünk! Te mondtad, hogy olyanok, mint anya és apa!

De a választ már nem várták meg, hanem elindultak a szobáikba. Ki-ki a maga dolgára…

Csend és nyugalom volt a házban, egészen…

- SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! Valaki segítsen! – kiáltozott Ron, mire mindenki odaszaladt a fiú szobájába.

- Mi a baj, mi történt? – kérdezte rémülten Bill.

- Ginny… - mondta a kisfiú. Erre mindenki az említett gyermeket kezdte kutatni a szemével. 

Cassandra meg is találta, aminek következtében a házat óriási sikítás töltötte be, majd a fiatal lány elájult… Hogy mitől? Ginny egy szál bugyiban feszített, de ez nem volt elég, mert az arca tiszta smink volt, a haja is fekete lett – ha az ember Fred és George testévére, akkor nincs számára lehetetlen – és szemei köré zöld karikák voltak festve…

- Cassandra! – kiáltott Bill, majd igyekezett magához téríteni a lányt.

- Billy…

Az ikrek csak erre vártak, és bele is lendültek a beszédbe:

- Hogy micsoda?!

- Neked fontosabb az anyuka, mint a húgod?!

- Hogy tehetted ezt?!

- Anya azt kérte, hogy vigyázz ránk!

- Hogy szeress minket!

- Erre mit csinálsz?

- Idehozol egy anyukát!

- A TE anyukádat! Akivel TE vagy…

- …az apuka!

- Billy, miről beszélnek ezek?

- Hallgass, rossz anyuka vagy!

- Hogy vinne el a Tudodkibácsi!

- És Evryre is rossz hatással van! – jelentette ki az egyik iker.

- És…

- Hé-hé-hé, állj! -  kiáltott Bill. – Ki az az Evry?

- GINNY! – mondták szemforgatva az ikrek.

- De miért?

- Mert utánozta az anyukát és most borzalmasan néz ki!

- Ez is az én hibám?! – kérdezte durcásan Cassandra.

- Nem, dehogy!

- Elég volt! – kiáltotta Fred. Egy pillanat alatt elszabadult a pokol…

Az ikrek elővettek egy locsolócsőszerűséget és beindították. Ennek következtében bátyjuk barátnője sárfürdőt vett… Ez volt az utolsó csepp a pohárban.

- Elegem van belőletek! Ti kis korcsok! Véráruló Weasleyk vagytok. Igaza volt apámnak, hogy nem jártok jól ezzel a famíliával. Bill, veled pedig végeztem! Nem járok olyannal, aki ilyen szánalmas. A gyerekekre a házimanók vigyáznak, nem tudtad?! – kiabált Cassandra és felpofozta Billt, majd elment.

- Ezt… ezt akartátok? – kérdezte remegve a fiú, majd kirohant a szobából, Charlie pedig utána.

Az ikrek visszavonultak a szobájukba, nem értették, mi baja van Billnek, így nem tudták, hogy megbántották őt…

Rövidesen azonban Charlie lépett be a lakosztályukba…

- Fiúk, nagyon csúnya dolgot műveltetek!

- De utáljuk azt az anyukát!

- Nem anyuka, csak… Figyeljetek, én se kedveltem, de… Bill szereti, igaz, most már hiába, ugyanis miattatok a lány szakított vele.

- Kötelet?

- Nem, ők már nem „apuka és anyuka” többé. És Bill most nagyon szomorú, mert elriasztottátok a barátnőjét… Mindegy, nem értitek még… - legyintett és kiment.

A fiúk döbbenten meredtek maguk elé. Nem tudták, mi olyan nagy baj, és miért sajnálja bátyjuk AZT a lányt.

- George… Írjunk egy útmutatót, jó?

- Oké…

Útmutató Bill barátnőjéhez

A bátyádnak barátnője van? Aki nem szimpatikus neked? Itt megtalálod rá az ellenszert, amitől biztosan kikészül!

1. Szerezz egy bátyót!

2. Várd ki, amíg barátnője nem lesz és haza nem hozza!

3. Viselkedj a lehető legilletlenebbül!

4. Szervezd be a tesóidat is!

5. Szidjad őt!

6. Hívd anyukának!

7. Érd el, hogy ájuljon el!

8. Locsold le sárral!

9. Szerezz be egy füldugót!

10. Számolj el a lelkiismereteddel!

Írta: Fred & George Weasley

UI: A 10. pont a legnehezebb! Ja, Fred megtanult & jelet rajzolni!