Ruby:

A napsütötte tengerparton hat lány üldögélt – szemmel láthatóan nagyszerűen szórakoztak. Kezükben kártyalapokat tartottak, melyeket időről időre az általuk alkotott kör közepébe hajigáltak. Igazából nem játszottak lelkiismeretesen, ugyanis valahányszor komolyan akarták venni a szabályokat, valamelyikük nevetőgörcs közepette eldobta a lapjait.

Végül úgy döntöttek, hogy inkább felhagynak a próbálkozással, és hagyták, hogy átjárja őket a jóleső kacagás. Folytatták a beszélgetésüket ott, ahol abbahagyták – éppen az egyik újonnan felfedezett zeneszámuknál tartottak.

- Nagyon érdekes mondanivalója van – közölte a többiekkel Natalye. – Nem minden nap találkozik az ember olyan dallal, ami arról szól, hogy valaki egyszerre két személybe szerelmes.

- Nekem nem csak ez tetszik benne – jegyezte meg Ruby, miközben a fülében szóló zene ritmusára ide-oda döntögette a fejét. – Szerintem a dallama is nagyon jó.

- Mi is a címe? – kérdezte Suzy hátradőlve.

- So in love with two? – tippelt Bonnie.

- Pontosan! – erősítette meg Jess, miközben azt figyelte, ahogyan Dory az ölében fekvő füzetébe mélyesztette ceruzáját, és pszichopata arccal firkálgatni kezdett. – Te meg mit csinálsz?

- Én semmit! – vágta rá a lány, de meglepetésében elhajította a jegyzettömböt. A papírköteg olyan mértékben eltávolodott tulajdonosától, hogy méterekre tőle ért csak földet. A baj csak az volt, hogy egyenesen az akkor arra sétáló William Hestings lábai elé pottyantak a cseppet sem publikus iratok.

A fiú gondolkodás nélkül felkapta a noteszt, hogy meglesse annak lapjain a betűket és ábrákat. Dory azonban ezzel nem egyezett ki, azonnal felpattant a helyéről, hogy visszaszerezhesse személyes holmiját. Amikor Will ezt észrevette, pajkos vigyor terült szét az arcán, és örök riválisára kacsintott, hogy aztán futásnak eredhessen.

- WILLIAM HESTINGS! AZONNAL ADD VISSZA A FÜZETEMET!

- Ahhoz előbb el kell kapnod, Moseley!

- Van egy olyan érzésem, hogy őket se látjuk egy ideig… - jegyezte meg Bonnie szórakozottan, miközben elővett a mellette heverő táskájából egy fekete-fehér képekből álló, visszafelé olvasandó könyvet, melynek olvasásába hamar bele is feledkezett.

Suzy kicsomagolta a hordozható számítógépét, és az ölébe vette, hogy hála a vezeték nélküli internetkapcsolatnak megnézhesse a leveleit. Miután hosszan ecsetelve pontos helyzetüket, elküldte Regulusnak a rövidke beszámolójára írt válaszát. Jess javaslatára fellátogattak kedvenc weboldalukra is, a Szárnyak Honára, ahol többek közt egy évvel azelőtt nyáron tartották a kapcsolatot.

Amíg ők a Roxfortban voltak, nem igazán volt lehetőségük muglik által használt, elektronikus eszközöket alkalmazni, tehát az oldal látogatottsága jelentősen megcsappant. A lányok arcára először csodálkozás, aztán értetlenség, végül pedig felháborodottság ült ki. Suzy azonnal gőzerővel gépelni kezdett, barátnője pedig helyeslően bólogatott, miközben egyre csak dühödt sóhajokat hallatott.

Egy idő után Bonnie félrerakta olvasmányát, hogy kideríthesse a másik kettő különös reakciójának okát. Amikor a laptop képernyőjére nézett, benne is felment a pumpa. Szó nélkül félretolta az eszköz tulajdonosának kezét a billentyűzetről, és gondolkozás nélkül pötyögni kezdett. Amikor végzett, sértődötten felhúzta az orrát, és ránézett Rubyra és Natalye-ra, akik a homokos partszakaszt kihasználva egy alkimista kört rajzolgattak éppen.

- Nagyságos Sielsright hölgyek, Mrs. Elricek, Alkimistabolondok, Lye, Ruby… - A hangja halál nyugodt volt, de az érintettek összerezzentek a hirtelen megszólításra, és beleestek művükbe. – Kaptunk néhány nem éppen szalonképes megjegyzést a Szárnyak Honára.

- Mit írnak? – érdeklődött Natalye.

- Finoman szólva azt, hogy nem foglakozunk rendesen az oldallal, elhanyagoljuk.

- Azt mondják, hogy rossz híre van az emberek között…

- Szépen és finoman szólva úgy gondolják – foglalta össze Bonnie –, hogy egy nagy rakás lócitrom. Mi erre kulturáltan megköszöntük a véleményüket. De… MÉGIS KINEK KÉPZELIK EZEK MAGUKAT?!

- Ez az! – fújta fel magát az ekkor befutó Dory. – Az a négy liba nagyon nem tudja, hogy milyen viszonyban vannak ők velünk…

Mind az öten a lihegő lányra néztek. Látszott rajta, hogy keményen megdolgozott a kezében tartott füzetért, és sietett vissza hozzájuk. Azonban egyáltalán nem értették, hogy mire gondolt, tekintve, hogy csupán a legutolsó, leghangosabb kijelentést hallhatta. Fogalmuk sem volt, hogy mi köze lehet annak a négy bizonyos libának az ő aktuális problémájukhoz, így azonnal kérdőre is vonták barátnőjüket.

- Ja, hogy ti nem róluk beszéltek! – csóválta meg a fejét fintorogva Dory. – Ez azt jelenti, hogy egyre többen akarnak kritizálni minket. Van itt a standon egy lánybanda, az úgynevezett Négy Angyal Kvartett . Amikor Willel bunyóztam, hallottam, hogy minket szidnak. Pedig még csak nem is ismernek!

- Hogy a micsoda?! – fakadtak ki egyszerre.

- Mit képzelnek ezek magukról?!
- Mi közük van ahhoz, hogy kik vagyunk?
- Egyáltalán hol érdekeljük mi őket?
- Nem is ártottunk nekik!
- Semmi közünk hozzájuk!
- Egyáltalán nem értem, hogy miért problémáznak rajtunk!

- Én még azt se értem, hogy ti miért problémáztok rajtuk…

- Kuss!
- Ez nem normális dolog!
- Hiszen mi még csak nem is ismerjük őket!

- Még jó, hogy én sem… Bőven elegek vagytok ti hatan is!

- Hé, álljon meg a menet! – vonta fel a szemöldökét Dory. – Hestings, neked meg ki adott engedélyt, hogy hallgatózz?

- Szíves engedélyeddel, Moseley, senki – vonta meg a vállát a fiú. – Olyan hangosan ordibáltok, hogy a vízben is tisztán hallani lehet mindent… Egyébként pedig egyáltalán nem értem, hogy min hisztériáztok. Az nem lehet, hogy mindenkinek egyszerre vannak egészségügyi problémái…

Dory mérgében hozzávágta a füzetét Willhez, aki csak megcsóválta a fejét, és letelepedett közéjük, hogy egy sóhaj kíséretében a lányok lelkére beszélhessen. Tisztességes szándékát azzal jelezte, hogy visszaadta a hozzávágott noteszt a jogos tulajdonosának, aki késsé sértetten vette át.

- Figyeljetek – nézett végig a díszes társaságon –, szerintem azok a lányok nem a személyetek ellen indítottak támadást, nem kellene rögtön a fél strandot felordítozni ellenük. Csak azt látjátok meg, ha valaki nem szeret titeket, azon még csak el se gondolkoztok, hogy esetleg…

- Majd én megmondom, hogy mi a bajuk veletek! – jelent meg a színen Perselus Piton, aki még a nyári meleg ellenére se tett le a fekete ruhákról. – Beképzeltek és nagyszájúak vagytok. Mindenkit kiszorítotok magatok közül, elnyomjátok a körülöttetek élőket, valamint nem tudtok tekintettel lenni másokra. Ezek vagytok ti, a hírhedt Dupla-trió!

Az utolsó mondatot gúnyosan mondta ki, szinte már köpte a szavakat. Mikor mondandójának végére érkezett, egyszerűen megfordult, és mint aki jól végezte dolgát, elindult a tengerpart felé, faképnél hagyva a holtra vált lányokat. A hét fiatal hosszú percekig csendesen üldögélt egymás mellett. Végül ismételten az egyetlen fiú törte meg a csendet.

- Ne vegyétek a szívetekre, amit mondott!

- Will, mondd, hogy nincs igaza! – kérte halkan Dory, majd őszintén várakozó szemekkel nézett a fiúra, aki megszólalni nem tudott, csupán lassan bólintott.

- Még jó, hogy nincs igaza! – találta meg a hangját Ruby. – Nem vagyunk tökéletesek, de azok a dolgok, amiket mondott, aljas rágalomnak számítanak!

- Jól mondja Ruby – bólintott Jess. – Egyáltalán nem vagyunk beképzeltek. Na jó, talán Lye egy picit az…

- Csak egészséges az önbizalmam! – húzta ki magát az említett. – A szánk viszont nagy, ezt aláírom. Viszont nem másokon élesítjük a nyelvünket, csak hangosak vagyunk…

- És emellett szívesen befogadunk bárkit – közölte Bonnie William Hestings nevezetű hallgatójukkal, aki szó nélkül bólogatott minden egyes kijelentésre. – Nem vagyunk zárkózottak, igaz?

- Ezek szerint a Dupla-trió elhatározta, hogy semmibe veszi Piton elmebeteg megjegyzéseit – vigyorodott el Suzy, majd az ölében tartott laptopjára pillantott, mely azt jelezte, hogy új e-mailt kapott. Elégedett mosollyal olvasni kezdte a levelet, észre sem véve, hogy Dory fölé hajolva szemügyre vette a feladót.

- Suzy, hogy lehet, hogy Regulus interneten küld neked levelet? – kérdezte homlokráncolva.

- Elment egy mugli internetes kávéházba – vonta meg a vállát a lány, majd végérvényesen belefeledkezett barátja élménybeszámolójába, figyelmen kívül hagyva a nem kevés fiút, aki nyál csorgatva bámulta őt.

Lassan mindenki visszatért eredeti elfoglaltságához – Natalye és Ruby egy újabb alkimista kört kezdtek rajzolni a homokba, míg Bonnie egy mangát vett elő. Will kihívta Doryt egy röplabdameccsre, így ők elhagyták az árnyékos törzshelyet. Már csak Jess unatkozott egyedül barátnői mellett – hirtelen nem tudta elfoglalni magát. Ekkor jelent meg az égen egy kisebb madár, amelynek lábához egy borítékot erősítettek. Nem volt feltűnő, senki nem vette észre rajta kívül, mindenkinek volt jobb dolga az ég pásztázásánál. A szárnyas egyenesen felé igyekezett, majd hamarosan az ölébe is pottyantotta a levelet, amit azonnal bontogatni is kezdett. Amikor megismerte a kézírást, elmosolyodott.

- Remus…