Ruby:

Mindenki sietett vissza a klubhelyiségbe, ahogyan csak tudott. Részben megnyugodtak, részben még mindig idegesek voltak. Sirius jóformán csupán azért bosszankodott, mert egy szimpla vonaton ragadás miatt egész éjszaka a folyosókon lavírozott. Bonnie ellenben nem tudott nyugodni, valami még mindig hiányzott az elméletéből, melyben Perselus Piton a hunyó.

A kövér dáma kimondottan morcosnak tűnt, amiért „ötpercenként felverik a legszebb álmából”, de azért néhány rosszalló pillantás után utat engedett az időközben elé verbuválódott csapatnak. A griffendélesek nappalija viszonylag nyugodt volt, csupán James, Lye, Peter, Regulus és Andy álltak/ültek körül egy kanapét. A többiek azonnal arra következtettek, hogy balszerencsés barátnőjük a tömörülés középpontja, s nem is tévedtek.

A kandalló furcsa módon élénken lobogó lángjai egy eszméletlen, sápadt arcot világítottak meg, mely legnagyobb rémületükre egyáltalán nem tűnt egészségesnek. Regulus azonnal Suzyhoz szaladt, hogy hogyléte felől érdeklődjön, a lány azonban észre sem vette őt, jóformán fel is lökte, ahogyan „ikre” felé furakodott. Peter meghúzta magát az egyik fotelben, de még így is látszott rajta, hogy nagyon betett neki az éjszakai műszak, ugyanis patakokban folyt róla a veríték. Még Bonnie és Dory is megsajnálta egy cseppet, pedig ő aztán egyik lány szívébe sem lopta be magát túlzottan.

- Mi történt vele? – kérdezte Sirius elkomorult arccal.
- Csak annyit tudunk, hogy McGalagony vele futott össze és neki mondta el, hogy Remusék visszafelé zötyögnek az expresszen. Állítólag a tanárnő vele üzent nekünk, hogy menjünk vissza a hálókörletünkbe, és amikor velünk is összefutott fél órával később, számon is kérte, hogy mit keresünk még mindig a folyosókon. Mivel már gyanúsan rég hallottunk Ruby felől, aggódni kezdtünk – magyarázta James. – Aztán a harmadik emeleten összefutottunk Andyvel, aki éppen a gyengélkedőre készült felvinni őt.

- Hol találtad meg és hogyan? Mit kerestél ott egyáltalán? – hangzottak a kérdések.
- Természetesen Fricset és a mardekárosokat akartam bosszantani. Az volt a tervem, hogy trágyagránátokat hajigálok el mindenfelé az ő területükön, hogy aztán reggelre balhé legyen belőle... De még mielőtt ezt megtehettem volna, megláttam egy kezet kilógni egy vécéből. Persze azonnal odamentem és megnéztem, mert kíváncsi voltam. Már kezdtem örülni, hogy egy mardekáros meghalt, mikor láttam, hogy ő griffendéles és még él is, csak épp leütötték. A szája be volt kötve és a lába és karjai is, tehát mozgásképtelenné tették.

- Miért használna bárki is közönséges mugli kötelet, ha ott van a sóbálvány átok? – vetette fel Sirius. – Azzal seperc alatt megoldotta volna a dolgot. Így viszont le merném fogadni, hogy sokkal több időbe telhetett a dolog.

A többiek arcán látszott, hogy elgondolkoztak a dolgon. Mindenki törte a fejét, hogy mi és miért történt, de a percekig tartó csend arra utalt, hogy még senkinek nem jutott az eszébe semmi használható. Lye közben újra megvizsgálta eszméletlen barátnőjét, és megnyugodva fújta ki a levegőt. Regulus, aki kevésbé tudta értékelni a helyzetet, próbált újra kapcsolatba lépni barátnőjével, de az még mindig nem vett tudomást róla. Mikor ezt megelégelte, úgy döntött, hogy inkább elmegy lefeküdni, így fáradtságra hivatkozva gyorsan távozott is.

Vele ellentétben Andy, aki kívülálló volt a baráti társaságból, egyáltalán nem szándékozott visszavonulni. A bohókás fiú ezúttal gondolkodóba esett, ami az ő esetében igencsak ritka eseménynek számított. Sirius és James szúrós szemmel nézték őt, majd egymásra pillantottak, s szavak nélkül lerendezték, hogy osztálytársuknak semmi keresnivalója nincsen köreikben. Ám a nagy feszültség inkább Peter idegeit kezdte ki, aki az idegtől remegve jelentette ki, hogy nem bírja tovább, neki aludnia kell.

A lányok közül senkinek nem jutott volna eszébe, hogy nyugovóra térjen, helyette inkább egyéni módszerekkel próbáltak valamiféle elképzelést kialakítani. Bonnie volt talán az egyetlen, akinek valahol máshol jártak a gondolatai, ő ugyanis még mindig azt az egyetlen apró, hiányzó részletet kereste, amivel teljessé teheti elméletét. Szerette volna a többiekkel is megosztani azt, ám amíg Andy a társaságukban tartózkodott, ezt lehetetlennek vélte.

Suzy karjait összefonva járkált fel s alá, míg igyekezett elvonatkozatni attól a ténytől, hogy meglehetősen gyanús helyen került sor a különös eszméletvesztésre. Biztos volt benne, hogy ha előzőleg McGalagonnyal beszélt, akkor Ruby legalább a második emeleten kellett, hogy tartózkodjon. Abban az esetben pedig nem lett volna oka lejjebb menni, hiszen az elsődleges célja az lehetett, hogy barátait informálja.

Dorynak szemet szúrt, hogy barátnője ujjaira rászáradt a tinta. Mindannyian nagyon jól ismerték a lány ama szokását, hogy sastoll penna helyett inkább mugli töltőtollat használ. Ennek következtében Ruby rendszerint összemaszatolja magát. Hirtelen felrémlett benne, hogy körülbelül akkortájt, mikor barátnőjét leütötték, néhány paca jelent meg a TÍPen. Furcsának találta a dolgot, de egyelőre nem tette szóvá felfedezését, inkább valami értelmesebb dolog után kezdett kutakodni.

James és Sirius egyaránt a leütés és a megkötözés körül bóklászott. Egyiküknek sem tetszett, hogy nem varázslattal kábították el, holott az sokkalta egyszerűbb megoldásnak bizonyult volna. Ők legalábbis így cselekedtek volna, ha az elkövető helyében lettek volna.
Natalye leginkább azon gondolkozott, hogy Ruby vajon miért nem üzent nekik a pergamenen, ha már úgyis kéznél volt. És egyáltalán, mit keresett McGalagony a mardekárosok szintjén, ahol találkoznia kellett vele? Ekkor átvillant az agyán, hogy a tanárnő egy szóval sem említette, hogy odalent futottak össze. Épp ellenkezőleg, meg is jegyezte, hogy a Nagyterem ajtaja előtt beszéltek.

- Hé, eszembe jutott valami – törte meg a csendet végül Andy, akire a többiek szerint a dolog a legkevésbé sem tartozott. Ekkor azonban mindenki elfelejtette kétségeit a fiút illetően, s hirtelen az összes szempár őrá szegeződött. – Lehet, hogy hülyeség, de… Talán tudom, hogy miért ütötték le őt.
- Miért? – hangzott a kérdés egyszerre a klubhelyiség minden pontjából.
- Azt mondtátok, hogy az utolsó, akivel találkozott, az az öreg McGalagony volt – kezdett bele elmélete ecsetelésébe az ötletgazda. – Valami olyasmit mondott neki a vén banya, amit tovább akart adni nektek. Nos, szerintem elképzelhető, hogy az, aki ezután leütötte, azért tette ezt, mert nem akarta, hogy az információ eljusson hozzátok.

- És mivel Rubynál volt a TÍPje – vette át a szót Dory –, azonnal cselekednie kellett ennek a bizonyos elkövetőnek. Nem tudom, ti észrevettétek-e, de pont akkortájt, mikor ő találkozott McGalagonnyal, néhány tintapaca jelent meg a pergamenen. Szerintem már az üzenetet készült elküldeni nekünk, mikor a támadó rátalált, erre utal az ujjára száradt tinta is. Mivel ő volt az egyetlen, akitől egyáltalán nem kaptunk üzenetet, máskor nem használhatta a tollát, csak akkor. És mivel az, akinek érdekében állt megállítani őt, látta, hogy mire készül, nem tehetett mást, fejbe vágta valamivel. Valószínűleg nem volt már ideje elővenni a pálcáját.

James hirtelen összecsapta két tenyerét, és elismerően bólintott. Szemmel láthatóan ez már elfogadható megoldásnak számított a varázslat nélkülözésére. Valami más viszont szöget ütött a fejében, de ezt inkább későbbre tartogatta, tekintve, hogy nem a témához kapcsolódott.
Ismét egy rövidebb szünet állt be a beszélgetésben, de ezúttal már mindenkinek hasonló irányban kavarogtak a gondolatai. Először is néma egyetértéssel megegyeztek abban, hogy Rubyt nem szabad a gyengélkedőre vinni, ott ugyanis minden bizonnyal kifaggatnák őket az esetről, ezt pedig nem akarták. Emellett persze mindenki próbált összefüggéseket keresni az éjszaka eseményei között.

Bonnie járt talán legelöl, tekintve, hogy a kint történtek magyarázatára már volt egy elmélete. Ebbe pedig szinte tökéletesen bele tudta illeszteni a barátnőjükkel történteket is. Végül úgy döntött, hogy közkincsé teszi eszmefuttatását, még akkor is, ha Andy előtt kell ezt tennie. Miután beszámolt mindenről, amit a fúriafűznél tapasztalt, és elmondta, hogy kire gyanakszik, rátért az összefüggésekre.
- Szerintem Piton támadta meg őt, méghozzá azért, hogy időt nyerhessen. Elvégre ha valamelyikünk összefutna vele a folyosón, akkor akármi lehet is a terve, egész biztosan keresztül húznánk a számításait. Valami olyasmiről lehet szó, amiben mi útban vagyunk, csak ez magyarázhatja azt, hogy így kuszálta a szálakat. A vonatot mindig végigjárják, mielőtt visszaindulna Londonba, a nyakamat rá, hogy ő intézte el, hogy ne vegyék észre Jesséket. És szerintem az sem véletlen, hogy az a két külföldi is pont akkor volt ott, amikor mi is; egész biztosan elfoglaltságot akart nekünk adni ezzel. Már csak az húzhatta keresztül a számításait, ha idő előtt visszavonulunk a folyosókról, ezért leütötte az egyetlen személyt, aki tudott róla, hogy elmúlt a baj.

- Valami itt nem stimmel – csóválta meg a fejét Suzy.
- Arra gondolsz, hogy mit keresett Ruby odalent? – nézett barátnőjére Natalye, mire az bólintott. – Ez az egy részlet nekem sem világos. No meg az, hogy miben sántikál Piton.
Sirius, aki eddig háttérbe szorult, most úgy döntött, hogy ideje cselekedni, s néhány lépéssel a kanapé mellett termett, félretolta az ülőalkalmatosság szélére telepedő lányokat, és gyengéd, de határozott mozdulatokkal ébresztgetni kezdte az eszméletlen áldozatot.
Mindenki elkerekedett szemekkel bámult rá, majd a legtöbben zavartan vakargatva a fejüket fordultak el. A jelenlévők igen kínosnak érezték, hogy eddig senkinek nem jutott eszébe felkelteni és kikérdezni a lányt, aki minden bizonnyal náluk valamivel többet tud mondani a dologról.

A fekete hajú lassan mocorogni kezdett, majd keze megindult a feje búbja felé, s csak aztán nyitotta ki zöld szemeit. Először zavartan pislogott körbe, mert hirtelen nem értette, hogy mi folyik körülötte, de később beugrottak neki a történtek. Miután végighallgatta barátai feltételezését, csak elhúzta a száját és fanyarul elmosolyodott.
- Igen, valóban akkor történt, amikor írni akartam nektek. A tollamat el is veszítettem, azt hiszem. De egyáltalán nem a pincében voltam, hanem a Nagyterem előtt, erre határozottan emlékszem. Azt nem láttam, hogy ki volt az, mert hátulról vágott fejbe az a marha…

- Akkor most egyelőre várunk és figyeljük Pitont – rendelkezett Sirius, aki nagyon élvezte, hogy az ő mozzanata döntötte el a mérleg állását. Elégedetten hátradőlt az időközben félig szabaddá vált kanapén és ásítozni kezdett. Persze esze ágában sem volt aludni menni, amíg még tartott a „buli”.

A lányok mind álmosan pislogtak, de ők sem adták jelét annak, hogy távozni készülnének. Suzy ekkor észbe kapott és mindenkivel megígértette, hogy hallgat az egész ügyről, amíg pontosabb részleteket nem tudnak meg. Ez persze elsősorban nem barátnőire és a két tekergőre nézve volt fontos, inkább Andyre, akit nem ismertek eléggé ahhoz, hogy bizalmas információkat bízzanak rá. Ő minden esetre mindenre megesküdött, ami szent, hogy hallgat, mint a kétezer éves múmia. Eme kijelentése nem egy elkerekedett szempárt vonzott magára, mire ő zavartan megvakargatta a feje búbját.

Végül mindenki letett az illető józan eszének kereséséről, ugyanis testületileg megegyeztek, hogy ez a tevékenység merő időpocsékolás volna. Elvégre mit is vár az ember egy olyantól, akinek az a szórakozás, hogy a gondnokkal kergetőzzön? A fiatalok pillantása végül az órára vándorolt, s attól, amit láttak, azonnal megjött a kedvük a lefekvéshez. Nem kevesebb, mint három óra volt, tehát ideje volt egy kis pihenést is beiktatni a sűrű programjukba.

Mikor már a hálószobájukban voltak, a fiúk álmosan nyújtózkodtak, ám közülük egynek szöget ütött valami a fejében.
- Már csak egy dolgot nem értek, Andy – nézett az érintettre James. – Miért beszélsz úgy McGalagony professzorról, mintha öreg lenne?
- Hát mert öreg – vonta meg a vállát a vörös hajú ásítozva.
- Harminckét éves – szólt ki a paplanja alól Sirius, mintegy lezárva a vitát. Utána már nem is esett köztük több szó, ők is és a lányok is elaludtak, amint a fejüket a párnára hajtották.
Azt nem is sejtették, hogy valaki a klubhelyiség egy sötét sarkában még mindig a hallottakon elmélkedett. Emily White igazán nem értette, hogy miért történik mindez az ő közvetlen közelében, de esze ágában sem volt osztálytársai orrára kötni, hogy kihallgatta őket…