|
Emily jegyzetei
Ruby 2010.03.17. 18:34
Reggel csodával határos módon mindenki kipihenten ébredt, hála a vakációról maradt energiatartalékainak. Amikor Suzy, akinek elsőként pattantak ki a szemei, felült az ágyában, szinte azonnal felpattant és egy ugrással Jess ágyán termett, amelynek gazdája mosolyogva üldögélt annak szélén.
- Mikor érkeztél?
- Fél órája talán – vonta meg a vállát a lány.
- Mi történt?
- Mi ez, valami vallatás? – nevetett fel Jess. – Majd mindent elmesélek, ha a többiek is felkeltek, nem akarom százszor végigmondani.
- MINDENKI, ÉBRESZTŐ! JESSNEK MONDANIVALÓJA VAN!
Miután mindenki meggyőződött róla, hogy pusztán négy óra alvással is nagyszerűen fittnek érzi magát, az egész Dupla-trió készen állt egy évnyitó megbeszélésre. Amire mindannyian kíváncsiak voltak, az elsősorban Jess éjszakai kiruccanása, tehát addig nem nyugodtak, míg minden egyes részletet meg nem tudtak a vonatútról.
Mikor barátnőjük elmesélte a történetet – néhol egy kicsit ködösen fogalmazott, ugyanis számára a dolog egyrészt még nagyon friss volt, másrészt nem akarta újdonsült barátját kellemetlen helyzetbe hozni a túlzott részletezéssel.
A várt hatás nem maradt el; öt áll esett le, öt száj maradt tátva, öt pár szem kerekedett el és öt lány maradt szavak nélkül. Jess már kezdett aggódni hallgatag barátnői miatt, sőt, még az is megfordult a fejében, hogy a lányok esetleg helytelenítik a kapcsolatát egy vérfarkassal, annak ellenére, hogy eddig folyamatosan bíztatták. Végül mintegy varázsütésre megtört a csend, s helyette hatalmas sikongatások és egyéb örömkitörés félék hangjai töltötték be a szobát.
- Tudtam!
- Gratulálok!
- Éljen!
- Mikor lesz az esküvő?
- Vííí!
- És itthon történt valami érdekes? – tette fel a kérdést a mit sem sejtő lány, mire a többiek arcáról azonnal lehervadt a mosoly.
Néhány perces hallgatás után végül úgy döntöttek, hogy kénytelenek elmondani boldog barátnőjüknek az éjszaka történéseit. Igyekeztek először csak a tényeket közölni, hogy ne keverjék össze a valóságot a feltételezésekkel.
- Szóval itthon ennyi történt – zárta le a történetet Natalye.
- Összegezve… Amíg ti minket kerestetek, valaki a háttérben összekuszálta a szálakat, kicsalt két külföldit, leütötte Rubyt és levitte a mardekárosok vécéjébe? – nézett a többiekre Jess.
- Igen, lényegileg ennyi történt.
- Az viszont fix, hogy Remust senki nem akarta belekeverni, mert még nem volt holdtölte. A két idegent biztosan valami más okból terelhették oda. És ha valóban Piton áll a dolog mögött, akkor figyelnünk kell őt.
- Igen, ezt már tegnap este megbeszéltük – bólogatott Bonnie.
- Most inkább menjünk le enni – szólt közbe Ruby, aki akkor először az órájára nézett. Mivel aznap reggel volt a szokásos órarendosztás, nem lett volna ajánlatos elkésniük, főleg úgy, hogy még fogalmuk sem volt, milyen órával fognak kezdeni.
Mindenki magára kapkodta ruháit és a dupla-trió testületileg levonult a Nagyterembe. Csak akkor vették észre, hogy az indulásukhoz képest mennyire korán érkeztek, mikor tudatosult bennük, hogy az osztályukból még senki nem ért le.
Ám az étkezőben már nem folytathatták a rejtély megtárgyalását, szóval kellemesebb témára voltak kénytelenek átváltani. Ez pedig nem más volt, mint a titokzatos Sötét Varázslatok Kivédése tanár kiléte, aki a ceremóniára még nem érkezett meg.
- Dumbledore csak annyit mondott, hogy legyünk tekintettel a különleges stílusára és a viselt dolgaira – hozta fel Dory.
- Minden bizonnyal tehát külföldi – jegyezte meg Lye.
- Lehet, hogy ő is kínai lesz? – kérdezte Suzy.
- Azok japánok, akikre te gondolsz…
- Én soha nem tudom megkülönböztetni őket – pislogott elgondolkozva Ruby.
- Miről folyik a szó, hölgyeim? – huppant le James Potter a lányok mellé, miközben legjobb barátja nemes egyszerűséggel odébb tolta Jesst, hogy Bonnie mellett foglalhasson helyet.
- Éppen azon filózunk, hogy ki lehet az új Sötét Varázslatok Kivédése tanárunk – világosította fel a fiúkat Natalye.
Idő közben befutott Regulus és Andy is, bár ez utóbbi tőlük néhány terítékkel odébb telepedett le, valószínűleg azért, mert nem akart a nyakukon lógni. Az ifjabb Black fiú azonban szemtelenül szelektív érzékszervekkel rendelkezett, vagyis csak és kizárólag barátnőjét volt hajlandó észrevenni, de őt olyan mértékben kitüntette figyelmével, hogy a lány már jóformán senki máshoz nem tudott hozzászólni.
Mikor már lassan a reggelijük végén jártak, megjelent mellettük McGalagony professzor, aki kezében tartott jó néhány pergamendarabot. Gyors mozdulatokkal mindenki elé letette a rávonatkozót, majd tovább sietett.
James és Sirius titkon vetettek egy pillantást Andyre, aki még akkor is elkerekedett szemekkel bámult a tanárnő után, mikor az már réges-régen eltűnt a kavargó diáktengerben.
- Mi megmondtuk, hogy nem öreg – kommunikálták a tekergő szempárok, de a fiú természetesen ezt nem vette észre, mivel még mindig az ellenkező irányba bámult.
- Azt hiszem, ma nagyon hamar megtudjuk, hogy ki az új SVK tanár – húzta el a száját Bonnie. – Vele lesz az első két óránk.
- Remélem, hogy nem valami töketlen balfék már megint – forgatta meg a szemét James, akiben újra és újra felrémlettek az eddigi tanárok képei.
A társaság lassan úgy döntött, hogy ideje lesz szedelőzködni, ha nem akarnak elkésni rögtön az év első tanórájáról. Regulus jóformán könnyes búcsút vett barátnőjétől, de amint megfordult, Suzy szinte azonnal fellélegzett. Kijelentette, hogy fogalma sincs, mi üthetett a fiúba, ugyanis eddig teljesen normális volt, a vonatút óta azonban mintha kicserélték volna.
A terem szokásától eltérően nyitva volt, így amikor megérkeztek, a mardekáros bagázs már odabent lopta a napot. De legnagyobb bánatukra az ellenséges ház diákjai pont úgy helyezkedtek el, hogy csak elszórtan maradt számukra néhány egymás melletti pad.
Hirtelen Emily White viharzott el mellettük, és se szó, se beszéd kihúzott egy széket Perselus Piton mellett, s letelepedett rá.
Mindenki tátott szájjal bámult rá, ő pedig szemmel láthatóan vagy nem vette észre a rá szegeződő pillantásokat, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyta azokat. Hosszú, barna haját kontyba fogta, s kivételesen szoknyát viselt, ezért úgy nézett ki, mint egy titkárnő.
A dupla-triónak feltűnt, hogy valami történhetett vele, de egyikük sem szólt semmit, inkább úgy döntöttek, követik osztálytársuk példáját és szabad hely után néznek.
Sirius úgy döntött, hogy ebben az évben inkább egy finom hölgy társaságára van szüksége, tehát egy James felé küldött kacsintás után megragadta Bonnie karját és lehúzta maga mellé egy hátsó padba. Natalye súgott valamit Jessnek, mire a lány kissé zavartan telepedett le Remus mellé, ezzel elfoglalva a helyet Peter elől. Ruby pedig vállvonogatva ledobta magát a fal melletti első padba.
- Evans! – csapta össze két kezét James, mikor megpillantotta a belépő Lilyt. – Emily White mellett már nincs hely, ülj mellém!
- Kopj le, Potter…
- De Lily!
- A nem azt jelenti, hogy nem.
Míg ők ezen vitatkoztak, Dory és Suzy gyorsan helyet foglaltak, ezzel biztosították maguknak a normális padtársat.
- Evans, ha nem engem választasz, akkor csak Peter marad! – érvelt James.
- Rendben, gyere, Peter! – ragadta meg a fiú csuklóját Lily erélyesen, úgy, hogy az illető nem tudott tiltakozni. Egyenesen a tanári asztallal szembeni helyeket foglalták el, ami a tekergőnek a legkevésbé sem tetszett. Sokkal szívesebben ült volna Emily mellett, akitől egyáltalán nem félt, és aki jóval hátrébb foglalt helyet.
- Ezt most jól megkaptad, James – vigyorgott rá volt barátjára Natalye, s már éppen leült volna Ruby mellé, mikor a fiú elkapta a kezét és gyengéden magához rántotta.
- Ha már ilyen jót derülsz rajtam, akkor ülj mellém!
- O-oké – pislogott a lány meglepetten. Nem hitte volna, hogy még egyszer James Potter mellett fog ülni, még annak ellenére sem, hogy nagyon jó barátok voltak.
Ekkor megszólalt a csengő, s ezzel egy időben Andy is beesett a terembe. Suzynak feltűnt, hogy a fiú eddig még velük együtt sétált az órára, sőt, abban is egészen biztos volt, hogy együtt jöttek be, most mégis ismét bravúros belépőt eszközölt. Végül, mivel nem talált más helyet, inkább leült a szemeteskukára, s közben élvezte, hogy osztálytársai elismerően nevetnek rajta.
- Csendet, fiatalok, csendet! - tapsolt egy szintén fiatalnak tűnő, vörös hajú férfi a katedráról. Az arcát felnőtt kora ellenére több szeplő is tarkította, mégis sokkal inkább barátságosnak tűnt, mint rondának. – Én leszek az új Sötét Varázslatok Kivédése tanárotok. Igazából gőzöm sincs, hogyan kell tanítani, mert még csak én is nem rég szabadultam meg a sulitól, mint ti. Szóval ha valamit nem úgy csinálok, ahogyan a rendes tanárok, akkor szóljatok rám nyugodtan!
- Ha már itt tartunk, a stílusáért máris szólhatnánk – suttogta vigyorogva Bonnie.
- Feltételes mód, drágám, feltételes mód! Minek rontsunk meg egy első ránézésre belevaló tanárt? – dőlt hátra a székén Sirius elégedetten.
- A nevem Harry Weasley, közismertebb néven Indiana Weasley, szóval boldog lennék, ha ezentúl csak Indy professzornak hívnátok, mert az szerintem jól hangzik.
Andy, aki eddig csak jókat nevetett, most hirtelen megdermedt, szemei pedig elkerekedtek. Ha valaki jobban odafigyelt volna rá, biztosan azt állította volna, hogy a Sötét Nagyúr nevét hallotta valahonnét, nem pedig a egy mókás tanár bemutatkozását.
Ám a következő pillanatban ismét hangosan felnevetett, így még a mindig éber Emilyt is meggyőzte arról, hogy megdöbbenése csupán a vihar előtti csendet jelezte.
- Mi a neved, jókedvű barátom? – csattant fel szigorúnak szánt hangon az ifjú tanár.
- Andy Down, uram.
- Rendben, Andy, szeretnélek ezentúl a kuka helyett az első padban látni! – adta ki a parancsot Indy professzor. – És ha megkérhetlek, minden óra végén hozd ki a jegyzeteidet, hogy leosztályozhassam!
Mindezt angyali mosollyal az arcán adta elő, így az osztály többi tagja azonnal elkönyvelte magában, hogy akármilyen őrült is, jobb vigyázni vele. Tanulva Andy példájából – aki elhúzott szájjal letelepedett a Ruby melletti üres székre és elővett egy pergament és egy pennát, hogy jegyzetelésre kész legyen – mindenki vigyázz ülésbe vágta magát.
Néhány perccel később viszont kiderült, hogy ez teljesen felesleges volt, mert a férfi egyáltalán nem tartogatott több fenyítést az osztálynak. Inkább megkezdte a bevezetőórát, amelyben elmesélte kalandjait a diákoknak, s kiemelte, hogy milyen helyzetben milyen varázslatot érdemes alkalmazni.
Mivel Emilyt nem igazán hatották meg a professzor szavai, inkább pergamenje felé hajolt és próbálta visszaidézni az előző este hallottakat. Igyekezett lejegyzetelni a többiek által mondottakat időpont szerint, bár gyakran fogalma sem volt róla, hogy mi mikor történt.
1. A vonat 7:00-kor érkezett meg.
2. 7:15 körül indulhatott el visszafelé.
3. A ceremónia nyolctól 9:45-ig tarthatott.
4. A többiek 10:15-kor kezdték a keresést, csak Peter, Dorothy és Bonnie maradtak a toronyban, de mindannyian a szobáikban voltak.
5. Azt mondták, Ruby utoljára 10:43-kor üzent nekik.
6. Bonnie és Dory fél tizenkettőkor mentek ki segíteni.
7. Regulus balhéja a mardekárosokkal körülbelül háromnegyed tizenkettőtől negyed egyig tarthatott, pont úgy, mint a két külföldié.
8. Andy háromnegyed egykor találta meg Rubyt, akit valószínűleg egy órával azelőtt ütöttek le. Én pedig ekkortájt jöhettem le a klubhelyiségbe.
9. Peter egy óra után valamivel jelent meg, de nem vett észre engem.
10. Alig pár perccel ezután jött James, Natalye, Regulus, Andy és Ruby, majd utánuk nem sokkal a többiek.
A lány részben elégedetten nézett végig jegyzetein, részben viszont csalódott volt, hogy ezzel nem jutott előrébb. Rengeteg dolog nem volt világos számára, ahányszor próbált felállítani egy elméletet, újra olyan kérdésekbe botlott, melyek sokkal jobban megbonyolították a dolgot. Többek közt azt sem értette, hogy a többiek miért úgy beszéltek Peterrel, mintha ő mindig a klubhelyiségben lett volna, holott ő biztosan látta, mikor a fiú alig pár perccel barátai előtt érkezett meg. Méghozzá nem a hálókörletek felől, hanem a portrén keresztül a folyosókról.
Abban viszont egészen biztos volt, hogy az egésznek semmi komolyabb jelentőséggel nem bírt, hiszen az egész helyzet teljesen össze-vissza és átláthatatlan volt. Senkinek nem lehetett konkrét terve sem a két kicsalt diákkal, sem pedig Ruby leütésével.
Nem, itt nem személyek elleni támadásról van szó, gondolta. Arra ment ki a játék, hogy mindenkit eltávolítsanak a klubhelyiségből. Legalábbis… abból a bandából. De vajon miért? Hiszen ott nem történt semmi, nem járt ott senki… Ez lesz az! Pontosan az, hogy valaki nem volt ott…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
