|
Natalye nyomozni kezd
Ruby 2010.03.28. 18:32
Ebédszünetben ezúttal kisebb csapatokban ültek le a dupla-trió tagjai, ugyanis kinek-kinek más órája volt, s következett. Dory és Suzy például éppen csak az asztal végéhez tudtak letelepedni, mert kedvenc bűbájtan professzoruk tíz perccel később engedte el őket, mint a többieket.
Igyekeztek gyorsan megpakolni tányérjaikat, mert félő volt, hogy elkapkodják előlük a legfinomabb falatokat.
- Nem értem, miért kell Flitwick professzornak mindig minket kiszúrnia, amikor mindenki más is beszél – húzta el a száját Dory, míg barátnője bőszen helyeselt, bár a végére kissé tágra nyílt szemekkel nézett rá. – Már kezdem azt gondolni, hogy ha így haladunk, több bajom lesz vele, mint Willel…
Suzy a szája elé kapta kezét és a fejével különböző érdekes mozdulatokat tett, de a lány nem vette észre közlő szándékát, csak folytatta monológját.
- …egyébként is, azt hiszem, mégsem olyan gonosz és kegyetlen, amilyennek eddig hittem. És nyáron rájöttem, hogy kimondottan jól néz ki, ha csak egy fürdőgatya van rajta.
- Köszönöm a bókot, Moseley! – szólalt meg Dory háta mögött a szóban forgó személy, akinek az arcán szemérmetlenül széles vigyor terült szét. Suzy nagy nehezen lenyelte a falatot, ami eddig akadályozta a beszédben, majd motyogott valami olyasmit, hogy ő aztán hiába próbált jelezni. Természetesen ismét kitört a háború a két csapatkapitány között, így a lány jobbnak látta menekülőre fogni a dolgot.
A rekordsebességgel való ebédelés után a klubhelyiség felé vette az irányt, ugyanis a következő órája lyukas volt. Elhatározta, hogy elkészít valamicskét az újonnan kapott házi feladatok közül, mert tervei között a korai lefekvés szerepelt a második helyen. Közvetlenül egy igencsak kellemetlen elintéznivaló után, amit este szándékozott véghez vinni…
Amikor azonban belépett a Griffendél nappalijába, azonnal megpillantotta Regulus Blacket, s egy fájdalmas mosoly ült ki az arcára. Egy hatalmas sóhajjal nyugtázta, hogy a fiú észrevette őt és máris mellette termett. A lány gyomra görcsbe rándult a gondolatra, hogy a már most is szomorkás arcra hamarosan még fájdalmasabb kifejezést lesz kénytelen varázsolni. Csak az vigasztalta, hogy nem kell estig várnia a listája első pontjával, hamarabb túleshet rajta.
- Suzy, beszélnem kell veled – jelentette ki komoran a fiú.
- Én is szeretnék valamiről beszélni…
- Akkor talán kezdd te, mert én nem… szóval nem egy kimondottan vidám dologról akarok társalogni.
- Én sem, szóval te is nyugodtan kezdheted – pislogott körbe a lány, mire barátja vett egy nagy levegőt, amit aztán ki is fújt.
- Nekem ez így nem megy – mondta végül. – Nagyon kedves vagy, okos és szép, de nem illünk egymáshoz. Már egy ideje érlelődött bennem a dolog, de próbáltam elfojtani és helyette inkább szaladtam utánad. Azt hiszem, hogy engem zavar a köztünk lévő korkülönbség.
- Te is így érzel? – sóhajtott fel megkönnyebbülten Suzy, mire a fiú megránduló arcizmokkal bár, de bólintott. – Engem nem a korkülönbség zavar. Csak egyszerűen… nem megy ez a dolog kettőnknek.
Egy darabig hallgattak, s csak álltak egymással szemben, míg mindketten a helyiség más pontjait fixírozták. Mellettük néha el-elhaladt egy alsóbb éves, de alapvetően senki nem figyelt rájuk, ahogyan ők sem másokra.
A hosszúra nyúlt csendet végül Regulus szakította meg.
- Akkor leszünk barátok? – A hangja bánatosan csengett, de a szemei kedvesen csillogtak. Suzy küldött felé egy mosolyt, majd se szó, se beszéd átölelte legújabb barátját.
***
Mágiatörténet órán Natalye serényen jegyzetelt a füzete hátuljába, de természetesen a dolognak semmi köze nem volt az anyaghoz. Sokkal jobban izgatták őt az éjszaka eseményei, mint Harold, a kobold, lázadása Hatvankettedik Jim, troll király felé. Tényeket vázolt fel, sokkal precízebben, mint Emily néhány órával azelőtt. Bár ő bizonyos dolgokról nem tudott, az időpontjai teljesen pontosak voltak, hála egy ügyes kis időkutató bűbájnak…
7:00 – Vonat befut
7:15 – Vonat visszaindul
8:00 – Beosztási ceremónia kezdete
9:45 – Vacsora vége
10:15 – Keresés kezdete
10:43 – Ruby utolsó jeladása
11:30 – Bonnie és Dory kimennek
11:43 – Rátalálnak Deidaráékra
11:47 – Befut Sirius
11:52 – Ruby találkozik McGalagonnyal
11:55 – Rubyt leütik
11:56 – Elkezdik a külföldiek kikérdezését
11:58 – Találkozom Jamesszel
00:04 – Dory elindul a gyengélkedőre a külföldiekkel
00:05 – Segítünk Regulusnak
00:21 – Dory és Suzy találkoznak a gyengélkedő előtt
00:26 – Hóborc a lányokra dobja a keléskeltőt
00:39 – Andy megtalálja Rubyt
00:48 – Találkozunk McGalagonnyal
00:50 – Emily kimegy a klubhelyiségbe
00:53 – Találkozunk Andyvel
00:55 – James mindenkinek ír a TÍPen
01:09 – Megérkezünk a klubhelyiségbe
01:16 – A többiek megérkeznek
01:24 – Regulus aludni megy
01:33 – Peter is aludni megy
01:47 – Andy megindítja a beszélgetést
02:04 – Ruby magához tér
03:02 – Mindenki lefekszik
Amikor végzett az időrenddel, büszkén olvasta vissza újra és újra művét. Egész biztos volt benne, hogy ezután már csak detektív ösztöneire kell hagyatkoznia ahhoz, hogy megoldja a rejtélyt. Mire körülbelül hússzor elolvasta a puszta tényeket, úgy döntött, ideje írásba foglalnia feltételezéseit.
I. Sok a gyanús körülmény
1. A holdtölte dolog nem illik a képbe, mégis mindenki ezt tartja fontosnak
2. Még mindig fogalmunk sincs Deidara és Giulia megjelenésének okáról
3. Rubyt nem azért ütötték le, mert látott valamit, nem is azért, mert valakinek problémája lehet vele
4. Andy meséje nem túl hihető, ő sem tisztázta magát előttem
5. Regulus mit keresett a mardekárosok területén?
6. Ha már itt tartunk, a mardekárosok mit műveltek ott teljes harci díszben?
7. Szerintem Jess és Remus „eltűnésének” semmi köze a dologhoz
8. Hóborc sem lehetett a terv része, őt senki nem tudja irányítani
9. Elfelejtettem kikérdezni Petert
II. Feltételezések
1. A dolog mögött nem egy ember áll, valamint közülünk senki ellen nem szervezkedhetnek
2. Mi csak egész véletlenül keveredtünk bele az ügybe
3. A mardekárosoknak viszont nagyon is van közük a dologhoz, de nem valószínű, hogy ők a főludasak
4. A külföldiek csak elterelésnek kellettek, de minden bizonnyal csak azután szervezhették be őket, hogy megtudták a keresési szándékunkat
5. Ebből következik, hogy kellett valaki, akitől megtudhatták
6. Ezek szerint vagy közülünk kotyogott valaki, vagy kihallgattak minket
7. Ruby eleinte csak feledékenységből nem adott magáról hírt, de amikor akart, akkor valaki leütötte, mert nem akarta, hogy visszamenjünk a klubhelyiségbe
8. Tehát valakinek érdeke volt, hogy fejetlenség legyen körülöttünk, el akarhatta terelni a figyelmünket valamiről
III. Gyanús személyek
1. Perselus Piton
2. Andy Down
3. Regulus Black
4. Mardekárosok
Megjegyzés: a sorrend nem számít…
IV. Teendők
1. Figyelni a gyanús személyeket
2. Alaposabban utána járni a külföldiek esetének
3. Kicsit utána nézni a mardekáros bagázsnak
Amikor befejezte a hosszas körmölést, elégedetten bólogatott minden egyes mondatára, majd eldöntötte, hogy az első adandó alkalommal beavatja barátnőit a nyomozás következő fázisaiba. Élvezte, hogy végre nem csak olvashatja a krimiket, hanem meg is oldhatja az élet nagy rejtélyeit.
***
Az utolsó óra végén a legtöbben már szaladtak is vissza a körleteikbe. Így tett volna Perselus Piton is, ha éppen nem botlik el egy kinyújtott lábban.
- Hé, Pipogyusz, csak nem tanulni készülsz? – gúnyolódott a végtag tulajdonosa, James Potter.
- Nem, szerintem inkább zsírosítót készül felkenni makulátlan üstökére – javította ki barátját Sirius Black a lehető leggonoszabb arckifejezéssel büszkélkedve. Egy elegáns mozdulattal a földre lökte ellenfelét, majd pálcát rántott.
Azonnal kisebb tömeg verbuválódott köréjük, ugyanis az előző év végéről még mindenkinek az emlékeiben élénken élt a kép, mikor a Griffendél és a Mardekár képviselői összecsaptak. Igazán élvezetes műsort vártak ezúttal is, tehát egyetlen mozzanatáról sem akartak lemaradni – kivéve persze Lily Evanst, aki azon nyomban elsietett a helyszínről.
A dupla-trió tagjai is érdeklődve követték az eseményeket, bár nem voltak (annyira) szadisták, hogy az elviekben ellenséges fiú vesztét kívánják.
Az unalmat űzni vágyó Tekergők éppen belemelegedtek volna kedvenc szórakozásukba (nevén nevezve: Pitonkínzás), mikor valaki váratlanul betáncolt az áldozat elé. A legtöbb diák szája tátva maradt, többek közt a magyar lányoké is. A semmiből előtűnt védelmező nem volt más, mint Emily White, akiről eddig az hírlett, hogy Lily Evans jó barátnőjeként figyelmen kívül hagyja mind James Potter és Sirius Black, mind Perselus Piton létezését.
- Fojtsd vízbe magad, Black! – sziszegte ellenszenvesen a lány, amivel még sokkal jobban meglepte a jeles társaságot. Az öngyilkosságra felszólított nagyokat pislogva eltette pálcáját, majd összenézett legjobb barátjával, akinek az arcán ugyanaz a tanácstalan kifejezés ült.
Végül rövid mérlegelés után úgy döntöttek, hogy inkább nem foglalkoznak hirtelen álláspontot váltó osztálytársnőjükkel, s vállvonogatva elindultak a klubhelyiségükbe.
A tömeg lassan oszlani kezdett, a diákok csalódottan néztek izgalmasabb elfoglaltság után, vagy épp fejcsóválva bosszankodtak az első órákon bezsebelt házi feladat mennyisége miatt.
Egyedül Emily maradt ott a még mindig a földön ücsörgő mardekáros fiú mellett.
- Mi ütött beléd, White?
- És beléd, Piton?
- Eddig nem voltál ilyen agresszív – jegyezte meg gúnyosan a fiú, miközben feltápászkodott a földről. – Ha Lily megtudja, hogy szóba álltál velem, még a végén megharagszik rád.
- Kit érdekel? – húzta ki magát komoly arccal Emily. A tekintete rideg volt és komor, nyoma sem volt a pillantásában azoknak a lágy és barátságos érzéseknek, amelyeket az emberek megszoktak tőle.
Olyan volt, mint aki teljesen megváltozott egyetlen nyár alatt. Máskor visszafogott öltözékét szoknyára cserélte, barna haját pedig rendezett kontyba fogta, holott egyébként inkább elbújt tincsei mögött. Pitonnak feltűnt, hogy valami más lett azóta, hogy utoljára látta a lányt, s gyanakvó pillantásával fürkészni kezdte annak arcát.
- Nem értelek – morogta végül.
- Csatlakozni akarok, Piton – jelentette ki határozottan és érzelemmentes hangon Emily, még csak körbe sem nézve. Tisztában volt vele, hogy rajtuk kívül senki nem tartózkodott azon a folyosón.
A fiú szeme egy pillanatra megrebbent, de nem adta jelét annak, hogy akár csak megfordult volna a fejében, hogy érti, miről beszélt a griffendéles lány. Gúnyos félmosolya mögül lefitymálóan nézett rá, majd a tőle telhető leglekezelőbb hangon szólalt meg.
- Nem értem, miről beszélsz.
- De igen, nagyon is érted – válaszolt fagyosan Emily. Ha magyar ismerősei hallották volna a hangját, egész biztosan megfagyott volna ereikben a vér, hát még ha az arcát látták volna! Nem úgy viselkedett, mint egy a bátor Godrik házából; sokkal inkább a nemes alapító riválisának gyülekezetéhez illő volt a modora.
A fiú arcáról eltűnt minden gúny, s helyette inkább komor álarcát öltötte fel. Egészen biztos volt benne, hogy valamit nagyon félreértett, mert nem tudta elképzelni, hogy ők ketten ugyanarra a dologra gondolnak. Nem szólalt meg, csak várt, hogy pontosabb meghatározást kapjon, s ez hamarosan be is következett. De az, amit hallott, egyáltalán nem az volt, amit remélt – beigazolódott ugyanis, hogy nem értett semmit félre.
- Csatlakozni akarok a halálfalókhoz!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
